Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális, hogy félek a szerelemtől?
Az utóbbi 1 évem nem volt a legjobb, eléggé összetörték a szívem és ez nagyon padlóra vágott. Most nem igazán férne bele még egy ilyen csalódás, nagyon hajtanom kell a suliban, melóban stb.
Megismerkedtem egy sráccal, és nem is gondoltam volna, hogy ennyire megkedvelem majd. Úgy érzem, hogy hagynom kéne, mert rettenetesen félek, hogy rám fog unni és akkor megint szarul leszek.
Viszont, tudom, hogy nem gondolkodhatok így se.
Szerintetek mit tegyek?:(
Ha egyszer kutyakakiba lépsz, akkor onnantól nem fogsz fűre lépni?:D Csak bátran vágj bele, ha valami nem tetszik akkor félre állsz és folytatod a keresést tovább, semmi sem kötelező.. Nekem is most lett vége egy több éves kapcsolatomnak.. De ettől függetlenül még lesz más ember is akivel együtt leszek és lesz más is akivel jól fogom magam érezni.. :D
22/F
Ne hallgass az #1-re, ez valami mikropéniszes homo frustratus lesz.
Normális, hogy fél az ember. Van, aki a kutyáktól fél, van, aki a pókoktól, más a magasságtól, a nagy terektől, a sötétségtől... az elköteleződéstől vagy a sebezhetőségtől.
De az már nem normális, ha nem próbáljuk meg legyőzni a félelmeinket.
Látod, kérdező, ha nem mersz változtatni, pont ilyen kicsinyes frusztrált alak leszel, mint az "egyszer voltam már prostinál, úgyhogy nem vagyok szüzike, bibibíí" #5. :D
Persze, hogy félsz, és kockázatot kell vállalnod, de ha belegondolsz, az is kockázattal jár, ha végigmész egy forgalmas utcán, ha autóba ülsz, ha elmész úszni. Mégsem mondasz le a sétáról, a közlekedésről, az úszásról. Hát a szerelemről sem kell egy-két múltbeli csalódás miatt.
Persze, mással is előfordult már. Viszont ha ezen görcsőlymsz, akkor az könnyen önbeteljesítő jóslattá válhat, mert a félelmed kiábrándítható lehet. Csak élvezzétek egymás társaságát.
#4
LÁtod, ez a szerencsétlen 53 %-os kizárta az életéből a szerelmet, és mi a szánalmas kis élete legnagyobb öröme? "Hörr-dörr, nyomok egy mínuszt, milyen nagy legény vagyok!"
Ennél sokkal többet érdemelsz. Az ember társas lény, és előbb-utóbb, még ha útközben sérül is, megtalálja a maga társát.
#9, aha, je. Neked meg szemmel láthatóan az a nyomorult kis életed minden öröme, hogy név nélkül jaszkarizhatsz a monitor mögül anyuka-apuka pénzén a kemény 17 életéveddel, és előadod itt mindenkinek a maxifőnabut.
Ezek után ne csodálkozz, hogy másoktól is ezt kapod vissza. A stílus maga az ember ugye. A mínuszt természetesen helyből kaptad.
Az "ember társas lény" lózungoddal pedig az égvilágon semmit nem bizonyítottál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!