Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti is állandóan játszmákba botlotok párkeresés során? Hogy tudtok ennek ellenére bízni az ellenkező nemben?
Az ember élete során elég sok sz.rt átél, (meg)csalódik, hibázik. Ha ezt élettapasztalatként fogjuk fel és igyekszünk tanulni belőle, akkor akaratlanul is folyton azt kezdjük figyelni hogy hol akarnak átverni.
Nőként azt Tapasztalom az utóbbi időben, hogy a felém közeledő férfiak taktikáznak, játszmákba kezdenek, emiatt már nincs is kedvem szóba állni senkivel. Most van egy udvarlóm, de folyamatosan azon kattogok, hogy hogyan tudnék rájönni hogy mi zajlik a háttérben az ő fejében. Közben lehet hogy komoly szàndékai volnának, de ha ezt mondaná, akkor sem tudnék csak úgy hinni neki..
Mit gondoltok, mit kéne tennem? Ha csak úgy engedem hogy jöjjjön a szerelem, a köd, akkor megint megüthetem a bokámat, és nem is merek belegondolni, hogy az mennyire megviselne.
Mit tanácsoltok?
válasza:1. tényleg paranoiának tűnik
2. ráadásul te akarsz játszmázni, ha örökké ezt figyeled
3. a párkapcsolatoknak nem ez a lényege
válasza: válasza:Nekünk eltelt vagy egy év az első csókig, ritkán találkoztunk de volt pár ezer mail...
Hova az a nagy kapkodás. Viszont negyedik éve stabilan és boldogan együtt.
válasza:Én úgy tartom, hogy a nyíltsággal, bizalommal járó sebezhetőség a legnagyobb erősségem. Így is viselkedek és ezt feltételezem másokról is; tehát nem titkolózom, nem taktikázom, nem adok és nem keresek másodlagos jelentéseket, mögöttes tartalmakat. Egyszerűen, egyenesen kommunikálok, úgy, hogy se a másiknak, se nekem ne legyen se indoka, se lehetősége a félreértésre és kombinálásra. Ha azon kapom magam, hogy kattogok, vajon a másik mit gondolhat, akkor egyszerűen megkérdezem tőle, és erre buzdítom őt is. És ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy vakon várom, hogy jöjjön a szerelem, hanem ez egy tudatos, módszeres törekvés a másik valódi megismerésére és a kapcsolat kialakítására, formázására. Természetesen ez sebezhetőséget jelent, hisz sosem tudhatom, hogy a párom becsap-e. De véleményem szerint bizalmatlanságra egyrészt sehogy sem lehet építkezni, másrészt az sem véd meg a hazugságoktól, megcsalástól. Én az egyetlen megoldásnak azt látom, ha a magam részéről megbízhatóan viselkedem, a másik részéről pedig ezt feltételezem.
A bokádat pedig csak akkor ütöd meg, ha elvárásokkal indulsz, és időközben derül ki, hogy valami/valaki nem felel meg ezeknek. Ha levetkőzöd az elvárásokat és "nulláról" építed fel a másikról és a kapcsolatotokról kialakított képedet, akkor nem érhet meglepetés, csak egyszerűen előfordulhat olyan különbség, amit nem tudtok áthidalni, és békében elváltok. Ami nyilván nem könnyű és nem vidám, de mivel minden a helyén van és érthető, nem is olyan drámaian tragikus.
Plusz, azért nem találkozom játszmákkal, mert a játszma két ember között zajlik, és én egyszerűen nem veszek részt bennük. Pont, ahogy a veszekedés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!