Feltűnt nektek, hogy nagyon sok csajszi leszegett fejjel, a földet/falat bámulva megy az utcán, kerülve minden fajta szemkontaktust bárkivel?

Én is ezt csinálom.

Depressziós vagyok, félek boldog lenni, és igazából nem is érdemlem meg mert az én hibám, hogy véget ért a kapcsoltom. Új kapcsolatba meg azért is félek bele kezdeni, mert nagyon gyerekesek voltunk az exemmel, és megijeszt a gondolat, hogy mostmár tényleg fel kéne nőnöm. Ezért inkább nem is közeledek senkihez, úgy is mindenki hülyenek nézne.

“El akarják kerülni, hogy bárki esetleg rájuk mosolyogjon, és hogy vissza kellene mosolyogni rá?“ valami hasonló. Alapból nem lenne ezzel semmi problémám, sőt, reflexből vissza is mosolyognék, csak az a “baj” (mert kapcsolatban vagyok), hogy az ilyen szemkontaktot-mosolygást gyakran úgy vesznek, hogy “lehet próbálkozni”, és odajönnek, leszólítanak, stb., (ami egyébként tök érthető és jogos, csak ugyebár nem látunk egymás fejébe: az illető nem tudja, hogy én csak úgy visszamosolyogtam, mint emberre, nem mint férfira, mert nálam ez az alap, én pedig nem tudom, hogy ő is csak úgy mosolygott rám mint emberre, vagy esetleg megtetszettem neki) amit végül értelemszerűen visszautasítás követ... és bárki bármit mond, nem szeretjük visszautasítani a férfiakat, nekünk sem jó, nem élvezzük, sőt...

Szóval az ilyen félreértéseket tökéletesen el lehet kerülni azzal, hogy nem létesítek szemkontaktust, vagy ha véletlenül igen, akkor odafigyelek, h ne mosolyogjak vissza, nehogy félreértés legyen.

Még pár évtized és megöregszem, akkor valszeg nem lesznek ilyen jellegű “problémáim”. x)