Milyen érzés mikor először ráébredsz életedben, hogy veled sosem fognak olyan szépen bánni az emberek, mint azzal aki gazdag, szép, népszerű?

Kedves utolsó,

Az, hogy mit hagyok, és mit nem, miből lépek ki és miben vagyok bent, ebből nem tudod leszűrni.

Egy idő után az emberi rosszindulat megmérgezi azt aki érez.

Hiába pereg le, és nem talál, meg bszod ki a féreg pasit az életedből, amikor egy idő után inkább a magányt választod. Nem komplexus, nem szenvedek attól, hogy senkinek se vagyok elég jó- vagy átugorhatatlan a léc, és nincs ember akit elfogadnék. Nem azért dolgozom, bizonyítok, hogy a pletykákat ellensúlyozzam a munkámban. Sőt, senkinek sem akarok megfelelni, és nekem se akarjanak megfelelni.

Ismerkedésnél első randin már menne a tapi, mert attraktív, de ha komoly témát vetnék fel, akkor csak hülye liba. Kollégák- kolleginák, hát hagyjuk, az irigység nem mentség semmire. Mások hozzámállása is hidegenhagy. Ezek az emberek. Akkor inkább egy jó könyv, film, koncert, mint érdek és felszínes, rosszindulatú emberek társasága.