Hogyan értessem meg a párommal, hogy nem kell megfeszülnie értem és nem kell rám vagyonokat költenie?

Alapvetően nagyon boldog vagyok, hiszen sok félrecsúszott kapcsolat után végre olyan férfi van mellettem, aki figyelmes, odaadó és rendkívül hálás a szeretetemért. Lesi minden kívánságomat, ami nyilván jól esik, másrészt viszont nehezen tudom ezt kezelni annyi sggfej után, akikkel találkoztam. A jót is meg kell szokni, ahogyan a mondás tartja.

Imádom, hogy a párom megpróbál nekem mindent megadni, nem csak anyagilag, hanem főleg érzelmileg. Hiába mondom neki, hogy én nem várom el, mindig azt mondja, hogy szeretné meghálálni azt a rengeteg szeretetet, törődést, amit tőlem kap és hogy számára az a legnagyobb boldogság, ha engem mosolyogni lát.

Ám sokszor azt érzem, hogy kényszeresen próbál megfelelni nekem, mert talán azt hiheti, hogy én ezt elvárom. Beszéltünk már sokat ezekről a dolgokról, de mindig ugyanott kötünk ki. Szerinte igenis hálával tartozik nekem azért, hogy törődöm vele, főzök neki, kiszolgálom. Számomra viszont ez a legtermészetesebb dolog a világon, hiszen szeretem. És bármilyen programot szervezünk, hiába próbálom rávenni, hogy legalább egy részébe hadd' szálljak be anyagilag, mindig az a válasz, hogy ő a férfi és ő keres többet, így ez az ő dolga.

Mindketten nagyon szr kapcsolatokon vagyunk túl és ezért mindkettőnknek furcsa ez a hirtelen "jó", ami velünk történik.

Sajnos nekem mindig lelkifurdalást okoz, ha költ rám, őt pedig bántja ez, mert szerinte ez így természetes.