Nem engedem magamnak, hogy szerelmes legyek? 19/L

Még általános suliban volt egy nagy szerelmem, ő is ugyanígy érzett de gyerekek voltunk, félénkek és nem lett belőle semmi. Gimibe máshova mentünk tovább, igazából már nem is tetszett, és nem is gondolkoztam rajta. Most vagyunk mindketten végzősök, egy éve kb találkoztunk osztálytalálkozón, és utána megint el kezdtünk beszélgetni, tényleg tök jófej de barátként tekintettem rá... aztán szerelmet vallott és lehet, hogy rosszul kezeltem de megijedtem és teljesen kihátráltam a dologból. Nem rég megint elkezdtünk beszélni és visszagondolva nem tudom miért nem adtam neki egy esélyt. Tudom, hogy még most is lehetne bármi, ha én szeretném, de egyszerűen valahogy nem vagyok képes belépni egy párkapcsolatba? Még sosem volt barátom és tényleg én vagyok az oka ennek, mert senkire sem merek potencionális barátként tekinteni, és pl barátnőimet szeretem szivatni ha tudom nekik ki tetszik, de ez visszafele nem műkődik, mert csak nagyon ritkán mondom el ha tetszik valaki, és ha tényleg nagyon komolyan. Viszont lehet ez a későbbiekben probléma lehet, ha így kezelem az ilyen ügyeket. A kérdésem pedig az volna, hogy ez vajon mitől lehet? Az értékrendemet nem kérdőjelezem meg, de ezt az egy dolgot lehet előrébb kéne tegyem? Mi az oka, hogy a saját "pasiügyeimtől" megpróbálok így elhatárolódni? Nyilván ezt majd csak magamnak tudom megválaszolni, de kíváncsi lennék a ti véleményeitekre, tanácsaitokra, esetleg hasonló esetekre, ha van ebben tapasztalatotok. Őszintén abban sem vagyok benne biztos, hogy ő most úgy tetszene nekem, de nem látom konkrét akadályát a dolognak, csak a fejemben állítottam fel egy ilyen gátat, de hogy miért, azt nem tudom.