Őszinte érzések lehetnek ezek, vagy kamu az egész?

Sok nő menekül egy udvarló férfi karjában azért, mert otthon nem kapja meg a figyelmet...

Megbánta, bevallotta. Ha úgy érzed te is hibás vagy és meg tudsz bocsátani, akkor hozzátok helyre ketten! a kapcsolatotokat.

Az, hogy ilyen részletesen bevallotta, szerintem jó jel mindenképpen. Velem is megtörtént már, de én nem csaltam meg a páromat, azt nem tennem soha. Inkább úgy mondanám, hogy a tiétekhez hasonló helyzet miatt érzelmileg kibillentem egy kis időre.

Jó, hogy felismerted, hogy te is hibáztál. Próbáld meg helyrehozni. Randizzatok újra, szervezzetek közös programokat, menjetek el olyan helyekre, ahová régi szép közös emlékek fűznek titeket. Beszélgessetek, idézzétek fel, hogy mit szerettetek meg annak idején a másikban. Élesszétek újra a kezdeti tüzet. Bókolj neki, dicsérd meg, éreztesd vele, hogy vonzónak találod. Sok sikert! :)

Úgy érted, hogy másfél hónapig veled és a szeretőjével is ágyba bújt?

Számomra ez elég fura.

Már az is, hogy a problémákat nem beszélitek és oldjátok meg, de emellett a szex megy? Hogy tudtok szexelni, ha nincs rendben a kapcsolat?

Nem tudom mit hibáztál, hogy megromlott a kapcsolat, csak feltételezem, hogy félrelépés volt részedről, csak ez lehetett, ami ilyen hosszú távon meg tudja rontani a kapcsolatot.

A feleség részéről pedig egy bosszú.

Szerintem, ha szeret, akkor nem tette volna meg.

Nagyon hasonló helyzetben vagyok, annyi, hogy én a csóknál megálltam. És igen, én is azonnal szakítottam. A férjem addig feszegette a húrt a teljes elhanyagolásomban, többszöri szólás ellenére, hogy volt egy nap, mikor egy iszonyú nehéz helyzetben nem állt mellém, és magamra hagyott, hogy kimondtam hangosan, úgy, hogy ő nem hallotta: Meg foglak csalni! sosem voltam bosszúálló típus, de az a bosszú szava volt. Abban a pillanatban azt éreztem, hogy forrok a dühtől. És egy hét telt el, már ott is volt a jelentkező, és aminek eddig mindig elleneáltam, azt most nem. Randiztam vele, és hagytam neki dolgokat. Közben nem élveztem, és még ott megmondtam szerencsétlen pasinak, hogy mi a helyzet, nagyon sajnálom az egészet. Eszembe nem jutott elhagyni a férjemet, ezért sem voltam hajlandó lefeküdni a másikkal, hisz pontosan tudtam, hogy nem akarom elhagyni.

Nem tűnik úgy kívülről, hogy volt értelme annak, amit tettem, mégis, azóta többször is, mikor nagyon szemét velem, (azóta volt rendees is) de többgzsör a lelkem mélyén örömmel tölt el, hogy megcsaltam. Tudom, szánalmas vagyok. Régebben a válásról is beszéltem vele, nem igazán tudom megoldani a gyerekek felnevelését egyedül, pedig sokat dolgozom, de mégsem. Annyi pénzt nem tudok összesezedni, mert az összes dolgukat nekem kell a munka mellett emgoldani: betegápolás, orvoshoz vivés, intézménybe, különórára vivés-hozás, nem tudok másodálást vállalni, mert akkor nincs ki ezeket ellássa. Szóval a lényeg, hogy simán el tudom képzelni, hogy ha picit is többet törődne velem, újra úgy szeressem a férjem, int rég. Nem azért voltam a másik emberrel, mert a férjemet már nem szeretem, pont azért, h ogy a fájdalmamat belekiabáljam a világba ezzel a tettemmel. Bár ez érthetetlen. Hosszú, két éves, két és fél éves előzménye van ennek. Ő hallani sem akar róla, hogy különmenjünk.

A másik férfi nem jelentett nekem szinte semmit.