Hogyan tudnám elengedni? 20L

Belém szerelmes volt a legjobb barátom.

Bármennyire is szerettem, de nem úgy. Nem éreztem iránta vonzalmat, hanem tényleg csak barátságot, ha valami érdekes történt velem egyből rágondoltam, hogy alig vártam,hogy elmondhassam neki.

Sokat gondoltam rá és néha felmerült bennem persze, hogy mi lenne ha együtt lennénk.

De tudtam, hogy nem működne, úgyhogy próbáltam csak baráti szinten maradni vele.

Nem működött, nem vagyunk már barátok.

Nehéz az ilyen, de ha téged ennyire megvisel, az nem jó, lehet jobb tényleg, ha jegelitek a dolgot.

Te sem tudsz mit tenni és őt sem lehet hibáztatni, hogy nem érez úgy ahogy kéne.

Ha lesz barátod, akkor lehet tudsz majd rá haverként tekinteni, de így hogy szingli is vagy még nehezebb lehet.

Ha olyan jóban vagytok, akkor biztos vagyok benne, hogy lesztek ti még barátok, csak idő kell neki.

Eleve nem értem, ilyenkor az emberek miért "féltik a barátságot"? Van mellettem valaki, aki az ellenkező nemből való, mind a ketten heterók vagyunk és szinglik, emberileg nagyon jól kijövünk, miért ne lehetnénk egymás társai az életben. Ja, mert "nincs meg a kémia"...

Ugyanebben a szituációban vagyok, csak itt én, azaz a pasi ragadtam a legjobb barát "megtisztelő" szerepében. Nekem annyival könnyebb volt, h október végén kiderült, hogy a lány gerinctelen volt velem és a családommal is, a csalódásom után november elején még egyszer találkoztunk, és azóta semmi.

Ennek ellenére k*rv@ nehéz. Szép és jó dolog a barátság, egy egyre trendibb nézet szerint fontosabb is, mint a kapcsolatok (sic!), de ha szenvedsz tőle, az pont hogy minden, csak nem barátság. Soha többet ne beszélj vele, sajnos nincs más mód.