Milyen érzés rájönni hogy csak egy pótlék voltál?

Szerintem kijózanító.

Merthogy mit bánkódj egy ilyen ember után?

Nem potlék voltál a lehetőség mindig nyitva van csak kitarónak kell lenned. Ha tényleg akarod azta alányt akkor nem adhatod fel az első akadály előtt. Nem azt mondom hogy zaklasd, de az érdeklődését szándékinyilvánitásod burkoltan fentarthatod, légy kreatív.

De ha nem érzed azt hogy neked ehhez van türelmed akkor ismerkedj uj csajokkal.

Szerintem ez olyan érzés, mint amikor ez ember nevetséges módon folyton mártírkodik. Sokan úgy viszonyulnak a kapcsolatukhoz mélyen belül, hogy nem riassza meg õket az a gondolat, ha netán õ maguk kihasználnak valakit, de ha velük teszik ezt, akkor borzalom! Sokan megriadnak attól, ha bárki is szakítani mer velük, vagy megérzik rajta a szeretet hiányát. Gyakran pedig õk sem tudják, mit várnak egy kapcsolattól, csak úgy lehessen, a “birtokukba” kerüljön. Ugyan. Ha valaki nem szeret, az épp annyira fájdalmas kell legyen, mint a saját lelki ürességem. Elõbb észre veszem a magam hibáját, mintsem másokén akadjak fenn. Szívesen eltörõlném ezt az egoista hozzáállást a kapcsolatokból, amikor sokan elvárják, hogy “jelentsenek” valamit másoknak, bárkinek, hajszolva a szerelmet.

Lehet, hogy azt gondolnám nem vagyok komolyabb a páromnál, mindenesetre örülnék minimum annak, hogy velem volt, az ilyesmi nem ok nélkül szokott történni, nem lesz bárkibõl “pótlék”, ilyenkor is vonzódnak egymáshoz a felek, ha nem is egy komoly kapcsolat. Szerintem nem pejoratív fogalom az, hogy “pótlék” (ahogyan sokan értelmezik), maximum csak abban az állapotban, amikor valaki tiszteletlenül bánik veled, tárgyként kezel (ezt meg nem engedném senkinek egy kapcsolatban). De pl. az a gondolat, hogy a párod nem tette túl magát az elözõ szerelmén, az arra mutat rá, hogy sajnálatos eset, bár nem tudja, mit jelentesz számára, de ezen túlmenõen a múltja sem jelent többet ennél. Ilyen helyzetben nem csak magamat “sajnálnám”, hanem õt, mert nem találta meg, amit keresett ezidáig és talán ezután sem. Én senkinek sem rendelném alá magam, ha együtt vagyok valakivel az azért van, mert én így akarom, és nem azért mert valami funkciót töltenék be az életében, senkinek sem leszek egy használatos tárgya, ennél emberibben kezelek bármilyen kapcsolatot. Az emberi érzéseket keresem mindenben, tehát egyik kapcsolatomat sem fogom bánni.