Srácok, valóban valami kattant nőszemélynek tűnök?

Mert már kezdem nem érteni az embereket magam körül.

Egyetemen múlt héten elbeszélgettem egy sráccal egy téma kapcsán, ő kezdte. Akkor is kb 5 méterrel távolabb maradt. Gondoltam, oké, hallom így is.

Ma bejött, intett nekem kifejezéstelen arccal, én automatikus mosollyal vissza, majd leült tőlem jó messzire.

Átszólt nekem valamit, mire megkèrdeztem, nem akar-e mellém ülni. Reakció: "Oké, akkor legalàbb tényleg hallasz".

Mikor megkérdeztem, mindenkivel ket utcányi távolságból szeret társalogni, vagy csak velem, akkor azt mondta, fogalma sincs, mire gondolok.

Aztán még váltottunk pár szót random dolgokról, majd jött egy haverja, bemutatott neki engem, és aztán a másik sráccal kezdtem beszélgetni, mert kérdezett valamit.

Erre a srác akivel először beszéltem, visszafordult mèg hozzàm és vigyorogva közölte, van egy olyan érzése, èn valamit nagyon akarok tudni róla, meg akarok kérdezni, csak nem merem.

Amikor megkérdeztem, kifejtené-e, mert nem értem, akkor otthagyott, és többet nem is szólt hozzàm, keresztülnèz rajtam.

Nem hiheti, hogy hajtok rá, azzal kezdtem múlt héten, van pàrom.

Most vele vagy velem van a baj?