Beszéljek egyáltalán vele?

Már 6 éve tetszik egy lány. Nagyon szeretem, teljesen komoly érzéseim vannak iránta. Most érettségizik. Egyszer próbáltam közeledni hozzá (eléggé nevetségesen, ne gondoljatok semmi normálisra), de elbizonytalanodtam, azt gondoltam, csak zavarom, meg hogy nálam csak jobbat érdemel. Azóta nem igazán beszéltünk, de általában köszönünk egymásnak. Egy ideje olyan furcsán köszön, mintha sajnálna.

És pár hete ugyanakkor értünk a lépcsőhöz, és megkérdezte miújság. Ez nagyon váratlanul ért, csak hülyén tudtam reagálni, zavarba jöttem(hisz évek teltek azóta, hogy utoljára beszéltünk).

Általában sikerül más dolgokra is koncentrálnom, de azóta folyton csak őrá gondolok.

Rájöttem, hogy igázából fogalmam sincs, mit gondol rólam. Az érzéseim is egyre inkább depresszióba torkollnak. Van barátja, nem arról van szó, hogy járni akarok, csak beszélni szeretnék vele, megbeszélni a dolgokat, de nem tudom rávenni magam. Pedig tudom, hogy nagyon rosszul hat majd ki az életemre, ha nem teszem.

Van, akinek hasonló esete volt? Mi a véleményetek? Hogyan vegyem rá magam, hogy megkérdezzem lenne-e egy órája valamikor, hogy beszéljünk? Vagy hülyeség az egész, és inkább próbáljam meg elfogadni, hogy ha volt is esélyem, elszúrtam?

(Tudom, eleggé zavarosan írtam le, de kavarognak a fejemben a gondolatok. Kérdezzetek, ha valami nagyon érthetetlen.)