Társadalmilag mennyire elfogadott, ha valaki ezért akar eltartott lenni?

Ha nem szeretné a "munka-házimunka-gyereknevelés" háromszögben leélni az életét, főleg, ha nincs végzettsége, és maximum bolti eladó, árüfeltöltő, vendéglátós, szobalány és hasonló körökben tudna elhelyezkedni.

Tanulni megintcsak nem szeret, mivel valahol az is munka, és még az egyetemen is egy csomó olyan tárgya van az embernek, ami semmire sem jó, vagy nem kapcsolódik a szakmához.

Ezért inkább olyan párt keres, aki el tudja és hajlandó is eltartani, és lehetőleg takarítani sem kell mellette, mert megcsinálja a férfi vagy a takarítónő, a gyereket meg rá lehet hagyni a bébiszitterre, ha épp más dolga van.

Egyszerűen úgy érzi, többre hivatott, mint dolgozni és padlót mosni, neki jár a luxus.

Persze olyan párral csakis, aki szereti, és nem vár el semmit (külsőleg sem), emellett fiatal, jóképű, és szerethető is, tehát senki nem mondhatja, itt is csak a pénz volt a ludas.

(Nem rólam van szó természetesen, én szeretek dolgozni. Csak közvéleményt kutatok)