Mi a véleményetek a kitartott életmódról?

"Csak sajnos a mai világban olyan nehéz önerőből megteremteni bármit is, ha az ember kb a nulláról indul. "

A férfiaknak nem ugyanolyan nehéz? Vagy nekik milyen alternatívát kínálsz?

"mikor már szép kis összeget gyűjtöttek ahhoz össze, hogy a 30-as éveik közepe felé jobb színvonalon éljenek önállóan, mint azok, aki tanultak és dolgoztak egy ledolgozott élet után. "

És ki akarna utóbb egy ilyen nővel élni?

Igazából ezt azoknak kell tudni, akik a kapcsolatban vannak. Ha a férfinak megfelel az hogy kitartja a nőjét, (meg aztán később lelép a leakasztott gyerektartással meg a tulajdon felével) cserébe meg van szex, akkor legyen, ő tudja.

Mondjuk én ilyen férfi biztos nem leszek. De nekem nem is célom a nagy karrier, fontosabb a több szabadidő ,meg a nyugalom, szóval az aranyásókat alapból sem vonzanám be.

"Ellenben ezek a nők meg bekerülnek egy életszínvonalra nulla munkával, tanulással, ami ha semmi nem jön közbe, kitart életük végéig, vagy ha nem, maximum továbbállnak, mikor már szép kis összeget gyűjtöttek ahhoz össze, hogy a 30-as éveik közepe felé jobb színvonalon éljenek önállóan,"

Ez baromi kis %-ban érvényesül csak. Először is, akik kitartottak, csak addig kellenek, amíg fiatalok és szépek. Amint kicsit is idősebbek lesznek, jön helyettük más.

Utána pedig a földön találják magukat, mert annak a férfinek, akinek van esze, nem vesz feleségül szerződés nélkül olyat nőt, akit csak dugogat.

Tehát fiatal éveiben dugja egy idősebb gazdag pasi és 30-40 között pedig egyedül marad pénz, tudás és minden nélkül. Akkor már a szépsége sem lesz meg, hogy könnyen találjon magának ismét ilyen pasit.

Megkeresek egyedül is bőven 2 átlagbért, nem lenne probléma, ha a párom még tanulna, és emiatt nekem kellene állnom a költségeket.

Az egy másik kérdés, hogy ezt akkor tenném meg, ha tudnám, hogy velem marad azután is, hogy lediplomázott, nem pedig "jaj, én még élni akarok" felkiáltással köszönné, hogy mostantól egyedül is elvan, és lelépne.

Hát biztos kényelmes. Tök jó lehet egy rusnya öregembertől függni, és egész nap mosni-főzni-takarítani hogy ne kelljen dolgozni. Aztán ha megunja akkor vagy ad valamennyi szánalompénzt vagy nem.

Az én párom is szeretné hogy ha majd olyan jól keres akkor én ne dolgozzak, én viszont ezt úgy érezném hogy akkor teljesen uralkodhat felettem, és ha valami nem tetszik mégcssk nem is szólhatok, mert ha kirak akkor bahhatom... Jó, nem ilyen, de az érzés ez lenne, magyarul nem fogok belemenni! Vagyok annyira életrevaló hogy megtudjak élni magam is. Valamint kell valamit csinálni, a főzéssel senki nem hagy nyomot maga után, legfeljebb egy szánalmas kis szürke pont marad a családfán. (a munkámmal ha úgy tetszik alkotok, az emberek szeretik, s ez mindennél többet ér)