Ismertek olyan embereket akik teljesen megváltoztak egy szakítás után? Rossz vagy jó irányba, külsőre, belsőre?

Igen. Én vagyok az.

Nagyjából 10 évvel ezelőtt volt egy nagyon jó lánybarátom, aki hozzám képest egy sokkal jobb nő volt, mint én férfiban.

Ő egy igazi bombanő volt külsőre és belsőre is teljesen rendben volt, okos, értelmes, humoros, aranyos, alapvetően jó indulatú, közvetlen, stb.

Én meg egy igazi lúzer, kövér, lusta, enyhén antiszociális, mamahotelben élő, stb.

Szinte csoda volt, hogy barátkozott velem.

Persze én nem barátként tekintettem rá, totál bele voltam zúgva, amit egy idő után el is mondtam neki, de ő nem akart barátságnál többet.

Aztán egyszer összejöttünk és együtt is voltunk 1 hónapot.

Ő szakított, azt mondta, hogy nagyon szeret, mint barátot, de nem szerelmes belém és nem tudja ezt folytatni.

Nem tudom, talán szánalomból jött össze velem vagy egyszerűen csak kihasznált, amikor nem volt más, már sohasem fog kiderülni.

Ezután én nem tudtam a barátja lenni és megszakítottunk minden kapcsolatot.

Akkor tettem 2 fogadalmat magamnak:

- Leszek legalább olyan jó pasi, mint amilyen jó nő ő.

- Soha nem leszek egy nőnek sem csak a barátja, ha többet érzek iránta.

Változtatni nem volt könnyű, sőt inkább kifejezetten nehéz volt.

Nehéz volt elkezdeni, de még nehezebb volt napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra folytatni.

De kb. 3 év alatt sikerült.

Összesen 40 kg-ot fogytam, azóta is rendszeresen sportolok, heti 3-szor konditerembe járok, mellette futok, többször lefutottam már a félmaratont és egyszer a maratont is.

Nincs rajtam fölösleg, szálkás, izmos vagyok.

Lecseréltem a ruhatáramat (amúgy is kellett volna), nem feltétlenül márkás, drága cuccokra kell gondolni, hanem arra az ún. business casual stílusra.

Fodrászt is váltottam, nem sajnálom a pénzt rá, mindig rendezett a frizurám, adok a megjelenésemre.

Ott hagytam a melómat is, amit nem szerettem, most alvállalkozóként olyan munkát végzek, amit szeretek és kb. 2-szer annyit is keresek, mint amennyit keresnék, ha maradtam volna (persze még így sem vagyok gazdag, de már a nagy magyar átlagnál egy picit jobban élek).

Ahogy tehettem, elköltöztem a szüleimtől, önálló háztartást vezettem.

Mindezek mellett rengeteget tanultam, olvastam, fejlesztettem magamat.

Évek óta nem néztem tévéműsort, csak azért van meg a tévém, mert időnként egy-egy filmet megnézünk rajta.

Helyette esténként inkább olvasok.

Iskolás koromban még a kötelezőket sem mind olvastam el, most meg havi szinten 1-3 könyvet "fogyasztok".

Nem lettem alfa hím, de ma már nem gond ismerkednem, voltak párkapcsolataim, olyanok, amikről korábban csak álmodni mertem.

Jelenleg együtt vagyok a barátnőmmel, akinek jövőre meg szeretném kérni a kezét, közös jövőt tervezünk, családot, gyerekeket.

34F

a barátaim gimiben jöttek össze, közel 10 évig voltak együtt, de elhidegültek, a lány mondta ki, hogy szakítsanak. A fiút ez kizökkentette a gyerek létből meg a tötyörgésből, elköltözött otthonról albérletbe, elvégezte az egyetemet, bulizni járt, meg úgy minden felé, ezer programra, aztán hamar megismert egy nála fiatalabb, butácskább lányt, és idén el is vette feleségül.

Előtte anyukájával meg tesójával élt, döntésképtelen volt, csak kockulni szeretett, magától nem csinált semmit, mindenért nógatni kellett... szóval eléggé összeszedte magát.

Én nagyon megváltoztam, az már csak nézőpont kérdése, hogy milyen irányba.

A családom, barátaim szerint rossz irányba, de a saját megítélésem szerint viszont kifejezetten jó irányba.

Mindig is lázadó, antiszociális ember voltam, sohasem vonzott az, hogy az elfogadott társadalmi normák szerint sikeresnek tartott ember legyek, akit irigyelnek, akire felnéznek, sőt, hányingerem van ettől a siker-propagandától, amivel mossák az emberek agyát, hogy legyél sportos, legyél divatos, csinálj karriert, legyen menő autód, meg a többi f_szság, mindig is akkor éreztem jól magam, ha minél inkább az ellentéte voltam ezeknek.

De az exemet annyira szerettem, hogy a kedvéért magamra erőltettem ezt a komoly, felelősségteljes kispolgári életvitelt, többé-kevésbé rendezett kinézet, rendezett ruházat, rendezett haj, komoly munka, komoly élet, ház, kutyák, családi látogatások, ahol ebéd közben elmeséljük a nagyon komoly terveinket, meg hogy mikor tervezzük a gyereket meg az esküvőt, és mindenki elismerő pillantásokkal jutalmazza ezt. Szóval egy ilyen k_rvára képmutató élet volt, de mások szerint így jártam a jó úton.

Aztán szétmentünk, és ismét magamra találtam, megint a jó kis punk rocker életmódot élem, nincs kutyám, nincs házam, albérletben tengek, bulizgatok, iszogatok, koncertekre járok, zenekarozok, alkalmi kapcsolataim vannak csak néha, semmi komoly barátnő, semmi komoly életcél, és jól érzem így magam.

Persze mindenki azt ugatja, hogy mennyire elhagytam magam :D