Miért veszünk meg egymásért?

Szexuálisan soha nem kívántunk még így valakit mint, ahogy egymást.

Elsodort minket egymástól az élet, de tartjuk a kapcsolatot. Ha találkozunk egyszerűen nem tudunk megálljt parancsolni magunknak. Amióta "összejöttünk" azóta egyikőnknek sem lett új kapcsolata, keressük azt a tüzet másban ami kettőnk közt megvan.

Én eltudnék többet is képzelni vele, de most sehogy nem megoldható, én is most kezdtem új életet más országban, ő meg a jelenlegi helyén építi sikeresen a karrierjét.

Az oké, hogy működik köztünk a kémia, de fél év különlét után is ugyan minden oké, mintha nem is lett volna az a pár hónap.

Ti, hogy vennétek ezt a szituációt?