Mikor csalódok, vagy "szerelmi" bánatom van. (Ami elég gyakori) miért érzem azt, hogy az illető volt az igazi a megismételhetetlen és nála helyesebb jobb ember nem is létezik?

én is így érzek és nem találtam rá megoldást eddig, pedig nem vagyok már tini ::S

Nincs ezzel gond, az ilyen helyzetben ezek az érzések a helyénvalók. Kellemetlen, de nem haszontalan. A lényeg csak annyi, hogy ne ragadj benne, hanem tudj nyitni, ha jobban vagy.

Semmi új nincs a nap alatt, amit leírtál, az a szerelem és a szakítás velejárója. Aki szerelmes, az abban a hitben igyekszik elringatni magát, hogy megtalálta a számára tökéletes egyént, aki mindenki másnál jobb. Szakításkor ez az idilli képzet szertefoszlik, de szerelmünk tárgya továbbra is etalon marad. Legalábbis addig, amíg nem találunk egy még jobbat.

Ez olyan mintha beharangoznák hogy holnap nutellás palacsinta lesz ebédre reméled nyalod a szádat aztán nem lett semmi mert szalmonellás a tojás és kidobták a szarba

Vagy mar ott van a szadba es lenyeles elott tudod meg hogy szalmonellas