Ebben az esetben barátságból szerelem?

20 vagyok,egyetemista és nagyon jóban vagyok egy 40 éves pasival,aki nagyon fiatalos, mind a gondolkodása, mind a viselkedése. 1,5 éve ismerjük egymást,első pillanattól meg volt az, hogy nagyon jókat beszélgetünk,jól érezzük magunkat egymás társaságában.

Szoktunk mozizni, galériákba menni,kajálni,kávézókba menni,koncertre,sőt már bulizni is voltunk együtt. 1-2 barátnőm is tud róla,és egyáltalán nincs rossz véleményük az illetőről.

Beleszerettem a pasiba,már egy éve. El is árultam neki,sokáig húzta az időt,hogy nem tudja mi legyen,mert nagyon szeret és tök jól érzi magát velem,de hát nagyon fiatal vagyok (néhány dologban tényleg tapasztalatlan vagyok(hozzá képest)) és nem tudja mi legyen.

Mondtam neki,hogy akkor egyszerűen mondjon nemet, de azt mondta nem mondja egyből,hogy nem,kér egy kis időt,amíg eldönti.

Ez 2 hónap volt...a vége “nem” lett.

De azóta is nagyon jóban vagyunk,hetente találkozunk, borzasztóan szeretek vele lenni.

Pl tök simán kimondjuk a másiknak,hogy “szeretlek”, vagy amikor elköszönünk van egy hosszú ölelés, arcra puszi minden találkozáskor s elváláskor,szülinapi,karácsonyi ajándékok,apró meglepetések,soha nem engedi,hogy bárhol én fizessek.

Néha furcsa ez az egész..

És én még mindig nagyon szerelmes vagyok.

A korombeli fiúk nem nagyon érdekelnek,akik udvaroltak ők sem, egyszerűen gyerekesnek tartom őket.

Sokan mondják,hogy nagyon érett a gondolkodásom...lehet ezért.

Szóval vajon,lesz valaha valami esélyem a pasinál? Voltak,akik évekig barátok voltak és csak később jöttek össze?

Szívesen olvasnék ilyen “történeteket “ is.

20N