Mi van velem, hogy ilyen lettem?

Véget ért még tavasz végén egy kapcsolatom, ami nagyon megviselt. De nem volt időm feldolgozni a dolgot, mert visszajött egy olyan férfi akibe régebben nagyon szerelmes voltam. Elkezdtem vele ismerkedni, de nem alakult túl jól. Többet láttam bele, neki nem volt ideje rám stb. stb. Kiégtem utána teljesen, akkor kezdődött el ez a lefelé csuszás. Én régebben hittem a párkapcsolatokban, szerelemben meg hogy engem is megtalál és én is boldog leszek majd valaki oldalán aki viszont szeret. Egyre inkább úgy gondolom ez nem igaz. Nem sokkal utána letöltöttem egy mobilos társkeresőt és nem érdekelt semmi. Pofátlanul beboroztam egy sráccal és egymásnak estünk az első randin. A másik sráchoz átmentem, főztünk és nála is ez volt. Mentségemre legyen szólva hogy egyik sem akart komolyat. Én régebben azt gondoltam, hogy én ilyet nem tudok. Érzelemmentesen nem megy. De most már annyira minden mindegy alapon működök, hogy csak azért van lelkiismeretfurdalásom mert nem így neveltek és tudom ha szüleim tudnák, akkor falnak mennének. Viszont minden egyes ilyen egyéjszakásnál azt érzem csak, hogy végre nem érzek semmit. Nem ejtenek pofára, nem fáj már annyira ha nem keresnek. Úgy érzem hogy én irányítom az érzelmeim ugyanakkor el vagyok keseredve, hogy nincs olyan akivel tartós kapcsolat is lehetne. Szerintetek mi ütött belém hogy olyan vagyok mint egy k...rva? Első barátom is felvette velem újra a kapcsolatot, vele is lefeküdtem. És végre én tudtam azt mondani, hogy nem érzek már semmit. Mégis...tudom nagyon jól hogy ez így nem biztos, hogy helyes út. Volt már valakivel ilyen? Kifordultam magamból teljesen