18 év korkülönbség a férfi javára, lehetnek valóban komolyak a szándékai?

Én 23 vagyok, ő 41.

Az elején azt mondta ő elsősorban komolyban gondolkodik (de nem kizárt, hogy másban is benne legyen), egy év után gyereket, gyerekeket szeretne (ó igen, azt megemlíteném, hogy már mindkettőnknek van), összeköltözni, és ha jön a (közös) gyerek, feleségül kérni.

Kérdezte ebben a korban (az övében) szülnék-e neki, zavarna-e, azt mondtam nem zavarna. Megkérdezte a jövőben szeretnék-e majd megházasodni. Azt mondtam igen, de azért nem minden áron, csak ha úgy érzem megtaláltam az arra méltó partnert. Azt is kérdezte ha teherbe esnék ő pedig megkérne, mit válaszolnék. Azt feleltem nem tudom. Igent diktálna a józan ész, de ahogy ismerem magam, az érzéseim alapján döntenék, ezért erre nem tudok előre választ adni.

Persze nem ennyire töményen adta be mindezt, de még az elején elhangzottak, pár nap leforgása alatt.

Szóval elég biztosan azt mutatta, ő ezt komolyan gondolja - ha csak én nem határozok másképp. Egészen hamar kimondta azt is, hogy szeret, ennek ellenére őszintének tűnt, már amennyire napok után biztos lehet az ilyesmiben az ember. Azóta lassan a harmadik hónapfordulónkhoz közeledünk, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy valóban szeret. Valamikor idő közben én is lassan beleszerettem.

De... ennek ellenére, valamikor félidőben elkezdett ellentétes jeleket is küldeni. Például nem is az, hogy nem kezdeményezi, ennyi idő után érthető, de kifejezetten kerüli a helyzetet, hogy bemutasson a családjának (az nem volt annyira ellenére, mikor én mutattam be őt). Nem csinál velem közös programot. Igazából objektíven nézve nem, vagy alig tűnik többnek a kapcsolatunk szexkapcsolatnál. Persze számomra ott a tudat, hogy szeret, de furcsa, a hangzatos szavai ellenére, valamikor az első hónaptól kb. nem fejlődik sehová, stagnál a dolog. Tudom nagyon az elején vagyunk és le se másznánk egymásról, és a hűvös idő is beköszöntött, de ez csak kis részben lehet mentség. Tudom, friss punci meg minden, ő meg hát... egy tapasztalt szexisten... egy félisten :D :D De azért na. Pazar vele a szex, de naná, hogy ez elbizonytalanít.

Na jó, ott van az is, hogy a gyermekei anyja óta nem volt pár hónapnál hosszabb kapcsolata. Mindketten csalódtunk párszor. Úgy érzem nem mondja, de fél. Fél, hogy ez a kapcsolat sem állja ki a próbát. Hogy én rontom el, vagy sokkal inkább ő. Feszegeti is a határokat, hogy érezze meddig mehet el, mit reagálok, és hogy elmenekülök-e. Sokszor finoman húzza az agyam ezzel-azzal... De leginkább akkor érzem, mikor apró nézeteltérések vannak köztünk, semmiségeket felnagyítunk, eltúlzunk, túlreagálunk... Félünk már szeretni. Minden apróságra ugrunk. És ilyenkor azt is érzem, hogy retteg, hogy elveszít. Hogy elhagyom. Nem tudom ez áll-e a változás hátterében. Hogy takaréklángra kapcsolt. De nem mutatja mindezt, csak érzem. Nem tudom mit gondoljak. Nem tudom mit tegyek.

Nektek mi a véleményetek?