Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Akik azt mondják, hogy kell külön program a párjuktól, nem akarnak egész nap együtt lenni mert megunják, stb, ezek az emberek nem dolgoznak?
Vagy nem tanulnak, nem kell bevásárolni, ügyet intézni, nem szoktak sportolni, ilyesmik?
A legtöbb ismerősöm örül, ha hétköznaponként 1-2 órát tud foglalkozni a párjával... Ez lenne a túl sok?
Vagy akik írják, hogy nem akarnak "állandóan egymás s€ggében lenni", azok egész nap otthon vannak együtt? Mert úgy érthető, de munka/tanulás/tennivalók mellett ezt egyszerűen nem tudom értelmezni... Hogy működik ez?
Nekem kellenek a külön programok, de nem azért, mert megunom a másikat, hanem mert a legfontosabb embereken kívül vannak más emberek is, akik érdekelnek, ezen kívül bizonyos időközönként szükségem van tartalmas egyedüllétre. Iskola mellett, munka mellett is mindig így volt.
A hétköznap pedig egy dolog, ott munka után örül az ember, ha a családjával lehet. A hét végén viszont igényem van a távolabbi rokonokra, barátokra, meg egy-egy órára arra is, hogy kicsit mindenki békén hagyjon.
#1
#3
Persze, azt hiszem, a rokonok/barátok látogatása mindenkinél megvan, és nem minden esetben közös program, nem is erre gondoltam. Mi is szoktunk külön ilyeneket, attól hogy van párom, néha beülök a barátnőmmel teázni kettesben valahova, ezzel semmi gond, érthető. :)
Viszont sokan kb kezdik az ördögűzést, ha a párjuk minden nap töltene velük együtt időt... azt elképzelhetetlennek tartják, hogy egy légtérben bíbelődjenek a saját kis dolgukkal, stb, szóval teljesen elutasítóak.
Vannak akik emiatt nem hajlandóak heti 2-3-nál többször találkozni a párjukkal, és hasonlók... Vagy ezért nem akarnak összeköltözni. Vagy külön szobát akarnak maguknak teljesen.
Ezeket nem értem.
Szerintem itt nem arról van szó, hogy túl sok időt töltesz-e a pároddal, hanem hogy >csak< vele töltesz-e időt.
Szerintem és a barátnőm szerint is kell a külön töltött idő. Nem azért, mert nem szeretjük egymást eléggé vagy nem érezzük jól magunkat egymással. Hanem azért, mert ha mindig együtt vagyunk, megvan a veszélye, hogy minden megszokássá, rutinná válik, elszakadunk a barátainktól, nem vagyunk kitéve semmilyen más impulzusnak, befordulunk, ellustulunk stb. Így értékelem azt az időt, amit nem együtt töltünk, és még jobban értékelem azt, amit együtt. Ne értsétek félre, a legtöbbet együtt vagyunk, de mindig hagyunk egy kis időt másokra is, és támogatjuk egymást ebben. Kell a változatosság, úgy egészséges.
#2: és nem, egyáltalán nem normális a felfogás, hogy minden percet a barátnőddel akarsz tölteni (hacsak nem a kezdeti lángolás szakaszában vagytok).
"ha mindig együtt vagyunk, megvan a veszélye, hogy minden megszokássá, rutinná válik"
De épp ezt nem értem, hogy lehet "mindig" együtt lenni? :D Ismerek olyan párt, akik együtt dolgoznak, náluk mondjuk már megértem az otthon félrevonulós szabadidőt, de amúgy....
Köszi mindenkinek a választ, mentek a zöld pacsik :)
De, dolgozom, és teljes munkaidőben. Mondjuk viszonylag közel lakom a munkahelyemhez, és 4-5 órát még akkor is együtt tudunk tölteni hétközben, ha utána elmegyek fitneszterembe vagy ügyet intézek (nagy átlagban éjfél és hajnali 1 között fekszünk). Hétvégén meg 2 teljes napot. Ehhez hozzájönnek a szabadnapok is (nyilván egy olyan családban, ahol a szabadnapokat ügyintézésre kell felhasználni vagy gyerekfelvigyázásra).
Nyilván nem minden héten, de van, amikor egyedül szeretnék lenni a gondolataimmal, vagy mondjuk a családomat, barátaimat sem szeretném elhanyagolni. Egy egészséges kapcsolatban szerintem nem probléma az, ha évi 3-4x van különprogram. Mondjuk ehhez olyan párt kell találni nyilván, akinek ez nem probléma, hogy nem mindig vagyunk benne egymás popsijában.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!