Hogyan lehet megbarátkozni az örök magánnyal?

Valami hangzatos kérdéssel akartam nyitni, de sokakkal ellentétben nem siránkozni jöttem, csupán a véleményetekre vagyok kíváncsi. 27 éves szűz férfi vagyok, határozott vagyok, a humorom zseniális, szerintem az intelligenciám is rendben van, önbizalmam is van elég, társaság középpontja szoktam lenni. Nagyon sokféle párt látok, tehát azt se mondom, hogy csak és kizárólag a szépfiúkra buknak a nők. Ennek ellenére én gyakorlatilag esélytelen vagyok, akármilyen jó a beszélőkém is. Társaságban mindenkinek összejött már többször. A külső mindegy nálam, sosem azt néztem. Akik ide siránkozós kérdést írnak,azoknak többnyire komoly problémájuk van az önbizalmukkal, vagy nem mernek beszélgetni a nőkkel, nincs humoruk stb. Én rosszabb helyzetben vagyok, mert nekem ezek mind megvannak, és úgy érzem nincs mit fejlesztenem, tehát esélytelen vagyok. Hogyan lehet ezzel megbarátkozni, hogy ennek ellenére se fog összejönni jó eséllyel soha, mert nem vonzódnak hozzám? Ne gyertek a külsővel, mert nagyon sok előnytelen külsejű férfit látok számomra elfogadható nővel, de valamiért én mégis kilógok a sorból.