Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Vége lesz ennek valaha is? Egyáltalán mi ez?
Korban egymáshoz közel álló fiatalok vagyunk. Másfèl èvvel ezelőtt helyettesem lett egy férfi személyében, akivel már akkor meglepően nagy volt az összahng. Tisztáztuk, tetszünk egymásnak, de ennyi. A párkapcsolatainkra való tekintettel maradunk szigorúan munka kapcsolatban. így is lett, eltávolodtunk egymástól, majd mindig éppen azt gondolom a kapcsolataink állásától függően hol feltámadtak az érzéseink, hol elapadtak. Másfél éve megy ez. Soha nem volt köztünk semmi, ha bármilyen "részeges" céges programunk is volt, mindig inkább látványosan elkerültük egymást.
Lehet rá számítani, a legerősebb támaszomnak érzem a munkahelyemem minden szempontból. Remekül tudunk együtt dolgozni. A stílusunk mégcsak nem is hasonlít, úgyhogy abban egészen biztos vagyok, hogy hosszútávon nem működne közöttünk komoly kapcsolat és szexuálisan sem vágyom kifejezetten a közelségére. Egyszerűen csak szeretem, ha a közelemben van, jó érzés mellette lenni, jó lenne megölelni, megpuszilni olykor és ennyi... Mi a francért nem tudom ezt kiverni a fejemből már ilyen régóta? Hogyan, meddig lehet így eddig együtt dolgozni? Ti mit tennétek?
válasza:Ez valamiféle vonzódás, de határon mozog, legalábbis a leírtakból gondolom.
Ha nem akarsz semmit, akkor a szükséges dolgokon kívül ne keresd a társaságát.
Valamiért sokan azt hiszik, hogy ha kapcsolatban vannak, akkor senki máshoz nem vonzódnak majd, nem tetszik majd nekik senki. Ugyan már...
Ha megtanulod kezelni a helyzetet, akkor nem lesz gond. De ahhoz határozottnak kell lenni.
válasza: válasza:
A barátaimhoz nem szeretnék odabújni, nem szeretném őket megölelni ennyiszer, sem puszit adni nekik. Érzésre ez ennél több. Illetve személyes témákról nagyon ritkán beszélünk pont a távolságtartás miatt. Viszont nem tépem le róla a ruhát gondolatban, mert ilyen szinten meg már nem vonzódom hozzá, tehát nem is értem. Gyengédségre vágyom tőle egy bizonyos határig és ennyi. Ezt megkapom itthon is, talán túl sokat is, tehát ezt sem értem.
Nem vagyok az a típus, aki homokba dugja a fejét, pontosam tudom, hogy lesz ilyen még a közös életünk, kapcsolatunk során, mindkettônk részéről. Nem gondolom, hogy baj lenne ezzel, ha tudom kezelni és a megfelelő helyre tudom tenni ezt magamban, csak mégis hihetetlennek tartom, hogy egy ilyen "fellángolás" még 1,5-2 év után is tart, pedig nem mondanám, hogy ápoljuk a "tüzet".
válasza:Hát nekem úgy tart az ilyen "fellángolás" féle kb fél éve, hogy személyesen kb csak 3szor találkoztunk, ezen kívül neten váltunk néha pár szót, de ennyi.
Így - most már- mondjuk könnyebb, hogy nem is látjuk egymást, és a legutóbbi alkalomnál mikor láttam már össze tudtam (tudatosan)szedni magam előtte, és nem mutatni semmi jelét annak, hogy hatással van/volt rám..
De hónapokon keresztül is MINDEN NAP gondoltam rá, úgy, hogy még csak nem is beszéltünk, nem is láttuk egymást.
Soha nem volt még ilyen, mi is mindketten kapcsolatban vagyunk. Rettentő furcsa volt az egész nekem már az elejétől.
Mindegy, legalább a hónapok alatt eljutottam olyan szintre, hogy ne lehessen észrevenni rajtam ( pl hogy zavarban vagyok) és normálisan viselkedni. Azóta már nincs is minden nap a fejemben sem, és nem szorul össze a torkom, amikor meghallom a hangját. Talán sikerült leépítenem kicsit magamban végre.
A te esetedben meg azért rossz, mert minden nap ott van.
Ez egyelőre vonzalom szerintem is, de ésszel kell lenned, hogy ne üsd meg a bokád vele. Érdemes lenen minél többet a pároddal időt tölteni, hogy ez az egész háttérbe szoruljon kicsit, vagy nem tudom.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!