Ki mit lát a dologba? Lesz ebből valaha, valami? :D Csak akkor válaszolj, ha volt 5 perced elolvasni a részleteket!

Van egy magyar zenekar akik után a barátaimmal járom az országot, az egy évbe előforduló hétvégék felét gyakorlatilag velük töltjük. Mivel még akkoriban ismertük meg őket, mikor nem voltak ennyire felkapottak, ezért nagyon baráti a viszonyunk mind a tagokkal, mind a roadokkal, biztonságiakkal. Néhányukkal kiemelten is, ezt annak tudjuk be, hogy mint ahogy bárhol máshol az életben, itt is megvan, hogy ki-kivel találta meg a közös hangot igazán. Nos, a társaságunk életkora 20-35 év között oszlik meg, férfiak-nők nagyjából egálban vannak.

Most jön a lényeg: vagyok én. És van az egyik secus, aki vmi megmagyarázhatatlan módon bejön nekem, pedig tudom, hogy nem kéne... a legnagyobb problémám, hogy 15 év van köztünk.(Nem röhög, nem ítélkezik, olvas tovább).

Gyakorlatilag véletlenül alakult így, de anno 17-8 éves koromban egy fesztiválon ismerkedtünk össze, mert az egyik barátnőm a legfiatalabb társukkal összejött. Hogyan, hogyse eltűntek, de mivel én voltam a sofőr meg kellett várnom míg előkerül. Egy darabig ácsorogtam ott, ahol megbeszéltük időre a talit. Idővel néztek rám furán, hogy miért áll egy nyomi a nagyszínpad mellett... még mindig, mikor mindennek vége :D Nem szokott bajom lenni a társalgással, így szóba elegyedtem az éjjelre beosztott biztonságiakkal amíg várakoztam. Jófejek voltak, mondták, hogy üljek le közöttük nyugodtan, van kajájuk, innivalójuk, ha fázok hoznak takarót, vagy odaadják a kabátjukat, nekik van másik. Főleg, hogy tényleg elég szerencsétlenke voltam, aminek részben a társuk volt az oka, így próbáltak segíteni. 3-4 fős társaságot kell elképzelni, amiben ott volt ő is. Akkor nem volt semmi extra, beszélgettünk, nevettünk közösen hajnalig, de az eltelt 5 év alatt rengeteg helyen találkoztunk, volt bőven időnk jobban megismerni egymást.

Eleinte csak kedves volt, mint másokkal, később viszont úgy vettem észre, hogy figyel, számon tart, ha nem vagyok ott, érdeklődik, írunk fb-on, nem napi szinten, de időnként. Ha nem a szokásos társasággal megyek vhova, akkor kiemelt figyelmet fordít rám, ha balhé van rögtön jön és rendet rak körülöttem (bár egyszer elkésett, jó kis monoklival tértem haza :D), vagy pl. Volton már 4 órája foglaltuk a helyünket, kezdés előtt odajött két hideg innivalóval, hogy válasszak, szükség lesz rá, szóval ilyen figyelmességekre gondolok. És most jön az a rész, hogy de. Időközben nem tagadhatom le, hogy tényleg felnőttem, amit én is észrevettem magamon, így garantált, hogy mások is, ő is. Pár éve elég nyíltan flörtöl, sokszor zavarba hoz... Pl-k erre: koncertek végén, pakoláskor beszélgetni szoktunk a barátaimmal, igyekszünk nem útban lenni, de az hogy jöjjenek-menjenek körülöttünk elkerülhetetlen. Nem egyszer előfordult, hogy odajött és csak úgy végigsimított a derekamon, látszólag véletlenül... vagy ha épp jobban hangulatban volt, akkor kajánul rácsapott a fenekemre, de nem durván, de volt, hogy egyszercsak elkapott, levett a lábamról és épp, hogy csak meg nem csókolt, majd egy fél perc múlva újra megcsinálta, csak akkor nem ért annyira váratlanul, így el tudta viccelni azzal, hogy arra volt kíváncsi mennyire vagyok ijedős. A legutolsó eset, mikor kicsit sem palástolta a gondolatait: álltam a folyosón, egy takarító néni társaságában, vártam a mosdóba lévő társunkat, mire odajött és a fülembe súgta, hogy úgy rácsapna már emberesen a fenekemre, mire én hangulatban csak annyit mondtam, hogy hajrá :D (Igen tudom, k.va :D) Szegény néni csak hüledezett, mert azzal nyugtázta, hogy 3 napja erre várt. (Az volt a 3. napunk velük).És igen, ha eddig elolvastad gruppinak vagy k.nak fogsz titulálni, de hidd el, hogy én komolyan meg szeretném érteni, hogy mi ez köztünk. És igen, ezek alapján nyugodtan gondolhatod, ahogy már az én fejemben is nem egyszer megfordult, hogy csak meg akar dönteni... de akkor minek fektetne bele ennyi figyelmet, beszélgetést, a társaság többi tagjához viszonyítva velem hosszú öleléseket érkezéskor-búcsúzáskor, apró kézfogásokat, mikor nem figyelnek a többiek, vagy nem látszik, mert mögöttem áll stb.

Kiegészítés, hogy mindig is érettebb gondolkodású voltam a koromnál, mindig pár évvel idősebb barátaim voltak és nem úgy nőttem fel, mint az átlag-álom gyerekkorú gyerekek... jóval több megpróbáltatáson mentem keresztül, sokkal nagyobb felelősséget cipelek már egészen fiatal korom óta.

Lehet belemagyarázás, de úgy gondolom, hogy ez is közrejátszhatott abban, hogy ennyire közös hullámhosszra kerülhettünk, nemcsak a közös zenei ízlés miatt, ami igazából nem is ez a zenekar, az csak nekem egy nagy szerelem :D, hanem a világlátásunk miatt is.

Ui. Hogy miért nem a barátaimmal beszélem meg? Mert velük már 100x átrágtuk, így külsősök véleményére vagyok kíváncsi :)