Igaz, hogy a barátságból születnek a legszebb szerelmek?

Volt anno. egy srác,egyetem első évében ismertem meg. Nagyon jól kijöttünk,állandóan dumáltunk, találkozgattunk.

Mégsem ment tovább a dolog barátságnál.

Én persze fülig belezúgtam, ő nem.

El is mondtam neki,amikor már nem bírtam tovább.

Ő sajnálta,de nem akart többet. Felajánlotta,hogy bár nehéz lenne neki is,de ne találkozzunk többet,ha nekem úgy könnyebb.

Én kétségbeestem,azt mondtam nem baj, túl fogom élni,de nem akarom őt teljesen elveszíteni.

Így beletörődtem a barátságba.

Egy idő után kezdtek elmúlni az érzéseim, hiába találkoztunk ugyanúgy hetente.

Őt hívtam,amikor valami baj volt, amikor vizsgaidőszak közepén kimerülve sírtam.

Kettesben ünnepeltük a szülinapunkat mindig egy menő "beülős helyen".

Jártuk a világot,elménybeszámoltunk, idióta ajándékokat hoztunk egymánsak minden egyes országból,ahol csak jártunk.

Szóval tudtunk egymásról, részese voltunk egymás életének.

Neki volt 1-2 barátnője, nekem egy srác,de egyik sem volt komoly.

És most úgy néz ki, együtt leszünk. 6 ev után. Rájöttünk,hogy együtt akarunk tovább menni az életben.

Sok helyen olvastam,hogy az ilyen erős barátságokból nagyon szép szerelmek születnej.

Ez igaz lehet?

Szívsesen olvasnék még hasonló történeteket, ha megosztanátok a tapasztalataitokat:)

25 N