Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért él az emberekben az a hibás sztereotípia, hogy akinek nem volt tini korában párkapcsolatban az lemaradásban van?
Több hasonló kérdést olvastam itt és gondolom megkérdezem ezt, mert elég érdekes válaszokat találok itt. Az élet nem csak párkapcsolatokból áll és egy normális ember ahogy idősödik annál komolyabb lesz, más lesz a világnézete, komolyabb témákról lehet vele beszélgetni stb. Úgy látom abba a hitbe vannak egyesek, hogyha valakinek nincs szerencséje párkapcsolatban akkor megreked a tini korszakban. Azt állítani, hogy mondjuk 25 évesen úgy fog viselkedni, mint egy 15 éves azért ez elég merész állítás. Most mi van akkor, ha esetleg 25 évesen jön össze valami először? Semmi! Ez nem videojáték, hogy szörnyeket kell leölnöd, hogy aztán később szembeszállj nagyobb ellenségekkel.
Én még nem láttam olyat, hogy akinek később jött össze párkapcsolat, az alkalmatlan lett volna és nem kellett tanítgatni se. Több ismerősömnek maradtak ki a tizenéves párkapcsolatok voltak akik 25 évesen ismerkedtek meg életük párjával úgy, hogy nem is volt egy darab kapcsolatuk se, csak nem voltak kapcsolat függők, nem nagyon jártak társaságban, építették az életüket.
válasza: válasza:Pedig nagyon is van benne igazság. Az úgy fog viselkedni, mint egy 15 éves részt kifejezetten párkapcsolati dolgokra tessen érteni.
23 évesen volt először komoly párkapcsolatom, és baromira éreztem a hátrányát, hogy nekem kimaradt a pasizós korszak kamaszként. A férfi-női játékok számomra teljesen idegenek, flörtölésben szimplán szánalmas voltam, ismerkedésnél totál görcsös voltam, hogy úristen, pasi, idegen faj. Mikor pedig párkapcsolatom volt, akkor pontosan azokat a hibákat követtem el, mint bárki más egy első kapcsolat esetében - ami alapvetően normális, és természetes dolog, de nem egy felnőtt férfi mellett, felnőtt nőként. Az én esetemben nem is volt ez tolerálva, exnek nem volt elég türelme ahhoz, hogy ezen segítsen túllendülni.
Nyilván lehet az embernek szerencséje, van olyan barátnőm, aki pontosan ugyanilyen szituban az első párjának azóta már a felesége, és boldogok, de ettől függetlenül elhiheted, hogy neki is megvoltak ugyanezek a problémái, mint nekem.
Nyilván ezek nem behozhatatlan hátrányok, nekem is van azóta boldog párkapcsolatom, vőlegényem, de ettől függetlenül a problémák valósak, és igenis ez is az érzelmi fejlődés része, hogy tanulj meg kommunikálni a másik nemmel, tanulj meg randizni, tanuld meg a férfi-női kommunikációt, és tanuld meg definiálni magad párkapcsolati téren. Ezek 16-18 éves kor között kezdődnek meg normális esetben, akinek ennél később, bármilyen oknál fogva, az le van maradva, tetszik vagy sem.
(Nyilván nem kötelező mindenkinek pasizni/csajozni, aki nem áll készen rá, csak tisztában kell lenni a hátrányokkal is.)
Egyáltalán minek kell játszmázni? Én pont az ilyen játszmázós libákat kerülöm jó messzire, mert én nem játszmázni akarok, hanem őszintén szeretnék vele beszélgetni. Nálam kibuknak az olyan csajok akik nem merik önmagukat adni én meg ezt szeretném.
A gond itt nem a tapasztalatlansággal hanem azzal, hogy nem meri felvállalni magát és emiatt a párkapcsolatokat használja menedékként, ami nem őszinte kapcsolat, mert eleve játszmázásokkal indul. Hülyeségnek tartom azt, hogy meg kell tanulni ezeket a szabályokat, mert ezekre nincs szabály. Férfiak és a nők ugyanolyan emberek nem kell egyikkel se másként kommunikálni, ugyanolyan emberek vagyunk.
Azok az ismerőseim akiknek később jött össze párkapcsolata hasonlóan gondolkoztak, mint én és érdekes módon nem voltak lemaradásba, nem voltak alkalmatlanok és nem játszmáztak hanem önmagukat adták és kitartottak az igényeik mellett, egyik ismerősömnek 28 évesen lett az első barátnője és azóta már összeházasodtak, gyerekük is van. Amikor látom azt, hogy túl kell esni ilyen olyan fájdalmakon, csalódásokon akkor felmerül bennem egy kérdés, hogy nem vagytok véletlenül önmarcangoló mazohisták? Lehet én is túl fogok esni több párkapcsolati csalódáson, de hogy ennyire kőbe vésik ezeket a szabályokat az elég szellemtelen gondolat.
válasza:#10 minden héten van ilyen kérdés, ahol a kérdező meg az a néhány "követője" próbálja bizonygatni, hogy ők bőven tapasztaltak már, hisz itt a gyiken "kiokosodtak" az évek alatt párkapcsolat ügyileg.
Szerintem ezeket a kérdéseket egy valaki írja ki, mert megnyugtatja mikor jön 1-2 hasonló sorstársa és megerősíti abban, hogy nincs itt semmi baj.
Azok a selejtek akik már tini korukban megtapasztalták az intimitást, a szerelmet stb.
És azok a példamutatóak akik felnőttkorig tartogatják magukat a "tökéletes" párjuknak... :D
Ezért mondom hogy ez a kategória kezd egyre szánalmasabb lenni, olyanok osztják itt az észt akik még csak hozzá sem értek egy másik emberhez az anyjukon kívül 25-30 évesen.
Az meg hogy valaki az első szerelmével, akivel elveszti a szüzességét -éli le az életét; 10-ből jó ha 2 alkalommal működik.
És akkor már nagyon nagy jóindulattal kerekítek felfelé.
Mert a te példádra reagálva, aki 25 éves koráig nem tapasztalta meg milyen kapcsolatban lenni, milyen a szex, az bizony le van maradva.
Amikor pedig megtapasztalja ezt, belekóstol a jóba akkor bizony vérszemet kaphat hogy hoppá, van még pár millió ember a világon akivel kipróbálhatnám ugyan ezt?
Lehet velük jobban működne?
Vagy milyen is lehet mással?
Ezek természetes emberi reakciók, mindenki vágyik az újra, csak a tapasztaltak tudják hogy nem minden új csakis jó lehet, a zöldfülűek meg eséllyel engednek kísértésnek hisz nulla tapasztalattal a hátuk mögött igen, még mindig le vannak maradva.
válasza:Ez nem játszmázás. Azt a sokmindent "kell" megtanulnod, amiről az itteni kérdések jó része is szól. Hogy miképp kommunikálj a pároddal, hogy mindkettőtöknek jó legyen, hogyan fejezd ki az igényeidet, mi az a pont, amikor még nem adod fel önmagad a kapcsolatért. Hogyan kezeld a konfliktusokat.
Mint írtam, vannak szerencsés helyzetek, én is ismerek ilyet. De még ilyen esetben is lehet probléma.
Ugyanez a szitu egyébként az idősebb korosztályban a "15 évesen ismertem meg a férjem, 25 év után elhagyott, most mihez kezdjek az életemmel" típusú emberek, csak ők pepitában.
Én nem vagyok híve annak, hogy éljük ki magunkat, a lemaradásokat egy emberrel is be lehet hozni. De akkor az az egy, az tényleg ember kell legyen a talpán, hogy ezeket a hiányosságokat elviselje - vagy saját maga is hasonló cipőben jár, így kevésbé zavaró a dolog.
válasza:Tudod kérdező, 30 évesen ismertem meg egy nőt, aki kvázi életem szerelme volt. Mindketten túl voltunk nem egy párkapcsolaton, és mégis sikerült elszúrni 6 év alatt.
Egyszerűen olyan együttélésbeli dolgokban hibáztunk mindketten, olyasmit nem sikerült jól kezelni, ami ma már abszolút másként csinálnék, máshova helyezném a hangsúlyokat, és bár vége lett, de rengeteget tanultam belőle, amit a következő kapcsolatomban majd kamatoztatni tudok, vagy egy részüket már most is amikor csak randizok valakivel.
És itt nem azt mondom, hogy 0 tapasztalattal mekkora király lennék (mert ugye te csak feltételes módot tudsz mondani), hanem azt, hogy komoly párkapcsolati tapasztalattal is sikerült egy kapcsolatból úgy kikerülnöm, hogy azt mondom, rengeteget hibáztam, és rengeteget tanutam, fejlődtem.
Ezúton szeretnék Neked gratulálni, hogy te már egy kés egész ember vagy így kb 25 évesen (vagy mennyi is vagy), és nincs már mit tanulnod az életről. Hidd el, jó látni ilyen zseniket, akiknek elsőre megy a párkapcsolat (már ha lenne neki), de nagyon kevesen vannak, mi többiek pedig esendő emberként hibázunk, értékelünk, tanulunk belőle, és próbálunk fejlődni
Én nem azt mondom, hogy mindent tudok van sok hibám, amiken dolgozom. Viszont hibákat ki nem vét el? Mindenki szokott hibázni, mert senki se tökéletes. Engem csak az idegesít, hogyha valakinek volt már több párkapcsolat azt hiszi magáról, hogy ő a tökéletes és akinek nem volt még abba meg bele kell rúgni egy jó nagyot. Nem kéne diszkriminálni az embereket, ha én ismerkednék egy lánnyal akinek nem volt egy barátja se megkérdezném, hogy miért alakult ki így az élete és nem előtte ítélkeznék, hogy hát ez biztos defektes hanem, ha szimpatikus szeretném minél jobban megismerni.
Úgy érzem, ha lettek volna barátnőim akkor is így állnék hozzá ehhez az egészhez, mert hibáink mindig is lesznek, de arra kell törekedni, hogy ezt elfogadjuk és dolgozzunk rajta. Ilyen egy párkapcsolat is, ha valami gond van vele, akkor azt megkell beszélni és azon dolgozni, hogy rendbe tegyük. Ezért mondom attól, hogy nem volt még senkim azért nem érzem magam lemaradásba, mert tisztába vagyok az alap dolgokkal. Az ismerőseimnek akiknek később jött össze ők is tisztába voltak ezekkel ezért nem történt semmi olyan ördögi dolog amiket itt felhoznak.
válasza: válasza:"hogyha valakinek volt már több párkapcsolat azt hiszi magáról, hogy ő a tökéletes"
Igen, ez hülyeség... Tipikusan nagyon fiatalon hiszik azt az emberek, hogy ők már mindent tudnak az életről, a párkapcsolatukról, a szakmájukról. Aztán egy évtized múlva rájönnek, hogy még most is mennyire sokat kell tanulniuk, akkoriban meg semmit nem tudtak.
Viszont ugyanolyan hülyeség, hogy te meg itt osztod az észt, hogy sima ügy, ha hibázol, ha probléma van, akkor megbeszéled és kész.
Szerinted ha ez ilyen egyszerű, akkor akad ember, aki ezt nem tudja, hogy ezt kellene csinálni?
Hidd el, mindenki tudja, mindenki úgy gondolja, hogy majd leül, megbeszéli, és akkor rózsaszín felhőkön táncoló angyalkák fanfárt játszanak...
A valóság az, hogy gyakran észre sem veszitek, hogy probléma van, hogy beleragadtatok olyan kommunikációs panelekbe, amikből egyszerűen nem tudtok kilépni, vagy ha igen, akkor nem jó irányba. Gyakran mindketten akarjátok a változást, de a kompromisszumok egy senkinek sem jó helyzetet eredményeznek, máskor csak az egyik szeretne változást, de ő sem képes megfogalmazni, hogy mit akar, így vagy gondolatolvasó a párja, vagy nem (általában nem).
Szép-szép azt mondani, hogy old meg, hogy beszéld meg, eddig a legbugyutább tiniblogger és női magazin is eljut. Az egy másik kérdés, hogy vagy e annyira érett, annyira tapasztat (és a párod is), hogy valóban meg tudod oldani, hogy nem csak kozmetikázod a helyzetet némi kölcsönös műmosollyal, hanem megoldást találsz.
Sok esetben pont ezért fordulnak párok szakemberhez, mert hiába az akarat, egyszerűen csak egy helyben járás van, nem pedig megoldás. Ilyenkor pedig sokan inkább szakítanak, hiába akarod majd te jól megoldani.
Gyakran már az is gond, hogy elég korán felismerd a problémát ahhoz, hogy egyáltalán megold, nem csak akkor, mikor a párod már összecsomagolt.
További sikeres fejben párkapcsolatosdit, de hidd el, "nem tudsz te semmit kérdező"
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!