Teljesen kiközösítenek! Nagyon bánt, és rosszul is érzem magam ez miatt! Mit csinálhatnék?

Idén kerültem új suliba is, és el is költöztünk. Világ életemben (most 18 vagyok) falun éltem...Soha nem szerettem a nagyvárosokat,nagyon megszoktam az ottani barátokat, az ottani szerelmeket,az embereket, magát a falut mindent...Aztán a bátyám elköltözött Pestre, és anyám nem sokkal utána eldöntötte, hogy akkor mi is felköltözünk.Ez körül belül iskola félévekor lehetett, akkor kezdtem Pesten az iskolában. Teljesen más megye is volt,ahol laktunk(Komárom-Esztergom),így alapból fenntartásuk volt velem szemben.Legelső napom óta minden nap egyedül vagyok, és van, hogy szünetekben megtalálnak,parasztlányoznak, libáznak és hasonlók. Amúgy nincs rajtam semmi érdekes, ugyan úgy öltözködök, ugyan úgy beszélek, ugyan olyan vagyok mint ők...Nagyon bánt hogy ennyire eltaszítanak maguktól.És van egy fiú, ő az osztályom oroszlán lányainak a haverja, csak távolról imádom...Egyszer beszéltem vele, oda jött hozzám, és elnézést kért a barátnői(osztálytársaim) viselkedése miatt...Meg beszélgettünk is egy keveset...De azóta ugyan úgy semmi, mintha levegő lennék...Nem elég, hogy belecsöppentem egy vadidegen nagyvárosi iskolába,és emberek közé, akik viselkedésre ezek szerint nagyon eltérnek tőlem,de annyira visszavágyok az én kis falumba...barátaim és barátnőim közé, hogy az elmondhatatlan...Nagyon nagyon honvágyam van...A kérdésem, hogy mit csinálhatnék, igazából nem nagyon illik ide, mert a kilétemet nem tudom megváltoztani, de, ha ez jövőre is így fog menni, én tuti biztos hogy megőrülök...köszönöm előre is a válaszokat! 18/L