Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van barátom, de az a problémám, nem tudom fogadni a bókokat. Hogyan változtassak?
Szóval sokszor van, hogy valami romantikusat olvasok vagy nézek, amiben elhangzik valami gyöngyszem, egy bók. Pl. "Wow, now I understand the difference between pretty and beautiful." - mikor a nő kiöltözött az első randira, és a férfi megpillantotta (előtte már találkoztak). (A mondat antiangolosak kedvéért valami ilyesmit jelent: "Lenyűgöző, most már látom mi a különbség a csinos és a szépséges között.")
És ilyenkor az első keserű gondolatom, hogy nekem sosem mond ilyet a barátom. Csakhogy - aztán rádöbbenek - mond, csak elfelejtem, nem hiszem el, és főként, rosszul reagálok. Pl. most nyáron voltunk a Balatonon, ültem törökülésben egy pokrócon, ő egy napozószéken ült, és nézett, és hirtelen, miden átmenet nélkül mondta, hogy gyönyörű vagyok. Én meg? Hagyjál már! Ezt mondtam. Valahogy csak képtelen vagyok bókokat fogadni. Képtelen! Pedig elégedett vagyok a külsőmmel, szépnek is tartom magam. De van bennem valami gát... Pl. az a bókja ott a balatonparton egy romantikus pillanat is lehetett volna, ha nem rontom el. De már sokszor volt ilyesmi... Arra is gondoltam, hátha általános suli miatt van, mert ott piszkáltak hogy bányarém vagyok, csontváz, csak mert 1 emberrel voltam csak jóban, és leszartam az öltözködésemet. De nem hiszem, mert mint mondtam, elégedett vagyok magammal, de akkor honnan ez a gát, ez a képtelenségem a bókok helyes fogadására? Ha a barátom mond valami ilyen szépet, jószerivel elhallgattatom, meg nem akarom hallani, túlkiabálom. Mármint nem kezdek el kiabálni, csak hangosan beszélek, ne is halljam. Meg mondom neki, ne mondja, meg hogy "csak piszkál". Tök hülyeség... Azt ne mondjátok, hogy menjek pszichológushoz, mert ezzel? :D Ezért nem fizetek, mert amúgy minden oké velem.
De idegenek bókjait sem fogadom a legjobban. Nem nyomom el, csak nem épp olyan érzéseket kelt, mint kellene. Nem kezd el hízni a májam, hanem elhessegetem magamban. Azért volt már bók életemben, amitől jobban éreztem magam, de azért na. Amikor a barátom mondja, nem tudom fogadni.
Bezzeg mikor meg találkozom szép bókokkal könyvekben és filmekben, akkor vágyom rá... Mint ez a szép bók, amit fentebb írtam.
Elmosolyodsz és annyit mondasz: "Köszönöm!".
Ha nem megy hirtelen szívből, akkor csináld rutinból. Fő, hogy gondolkodj el rajta, hogy te most bókot kaptál...
Ahogy 3. írja, önismeret.
Nálatok a családban hogy ment ez? Nem onnan hoztad?
Nekem volt egy párom aki ugyanígy volt.
Könnyes szemmel nézte a romantikus filmeket, olvadozott álmodozott rajtuk.
De amikor én próbáltam romantikus helyzetet teremteni, vagy akár csak bókolni, abban a pillanatban gondosan agyonütötte valami lehangoló dologgal. Nagyon értette hogyan kell egy szóval kiherélni a romantikát.
De az anyukája pont ilyen, náluk a családban nem voltak soha bókok, romantikának nem volt helye, gyerekkorában nem látta ezt a mintát. Így nem tudta hova tenni az ilyen helyzeteket.
Gondolkodj rajta minél többet hogy neked mire van szükséged? Jól esik ha bókol a párod? Akkor próbáld meg tudatosan elhagyni a zsigerből jövő "hagyjál már" visszavágásokat. Állj meg, ne mondd ki azonnal, helyette eleinte elég egy "köszönöm".
Valahogy így... Tréningezd magad erre agyilag.
Én olyankor megölelem és kap egy csókot :)
Egyébként kellett kis idő, mire fogadtam a bókjait. annyian vertek már át, meg kedveskedtek a szemembe, hogy féltem elhinni, hogy ő őszintén gondolja.
De amint biztonságban éreztem magam vele, a bókjait is természetesnek veszem és viszonzom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!