Aki egyszer eldobott, majd évekkel később visszatér?

Volt egy srácc anno, első éves egyetemistaként. Barátok voltunk(semmi szex). Ő az a tipikus pénzes nagymenő volt,ezer baráttal,ismerőssel,mindezek mellett mem volt bunkó,hanem nagyon kedves.Okos volt, piszkosul jól néz(ett) ki és tudta is magáról...

Én inkább csendesebb voltam, tanulós, nem egy menő csaj, nem is voltam különösen szép.

Mégis nagyon egymásra találtunk a sráccal. Hol egy éjszakán át tartó kocsmázáson valahol a Körúton, hol egy koncerten, ahova csak ketten mentünk tombolni, hol csak egy kajáláson a városban.

Elvoltunk na...

Persze ő az ujjai köré csavart jobbnál jobb csajokat állandóan. Valahogy csak engem nem akart... én (hülye) meg természetesen beleestem, de nagyon.

Egyik világmegváltós kocsmázásunk alkalmával elmondtam neki,mit érzek.

Ő csak nézett,és mondta,hogy ő érti ,de hát na...bocsi de ez neki nem megy...velem nem. Merthogy olyan vagyok mint a kishuga:)))))))

Aztán barátok maradtunk, szenvedtem egy ideig,bármikor a szemébe néztem. Görcsösen ültem mellette a moziban, szívdobogva ettem a mexikóit a kedvenc közös kajáldánkban. 120as vérnyomással haladtam el hazafele az egyetemről nap mint nap a munkahelye előtt.

Aztán valahogy abbamaradt az egész.

Komoly barátnője lett én pedig majd belehaltam. Feladtam,nem kínoztam magam többet a társaságában.

Elvégzetük az egyetemet, dolgoztunk,férjem lett,felesége lett,gyerekeim lettek...az élet ment tovább.

9 év után rámírt és az van,hogy most is azt érzem.

Férjem nincs már,neki sincsen felesége.

Változtunk,változtam,újra találkoztunk.

És érdekes módon azt mondja,randizzunk,próbáljuk meg .

Van bennem egy nagy adag düh.

Ha akkor nem voltam elég jó neki,akkor most miért?

Ötleteket várnék, vajon mi lelte és mihez kezdjek? Engedjek? Vagy legysn nagyobb a büszkeségem? Ha akkor nem,hát most már ugyan hagyjon?

Hátha ezen az oldalon okosabb emberek lesznek,mert én nem tudom mihez is kezdjek.

Amikor az ész és a szív két külön úton járna...

31N