Lányok, tőletek milyen esetben "jár" szinte minden elköszönéskor ölelés/simogatás?

Köszönöm mindenkinek, egyébként ennél jóval bonyolultabb és hosszabb a sztori, mert vannak dolgok, amikről nem igazán tudom eldönteni, hogy csak haverkodik-e, vagy többet is akar.

#1: Nem igazán szeretnék életkorokat írni, de mindketten felnőttek vagyunk. Nekem viszont nincs túl sok tapasztalatom a lányokkal, amiről tudom, hogy ciki, de ez van. Voltak ugyan olyan lányok, akikkel jóban voltunk, de vele minden nagyon más. Valóban közvetlenebb típus, de senkivel sem láttam úgy viselkedni őt, mint velem. Mikor először ölelkeztünk, simogattuk egymás hátát, én a vállára tettem az államat, és majdnem összeért az arcunk. És tényleg sokszor kezdeményez, amikor pl. a felkaromat simogatja, akkor is a szemembe néz, és én ettől teljesen kész vagyok. Nyilván neki sincs ellenére az ilyesmi, csak számomra ez eléggé furcsa dolog, és újdonság. Én az ilyesmit biztatásnak veszem, és úgy gondolom, hogy ha én lány lennék, igyekeznék kerülni bármi olyat, amit más jelnek vehet, ha nem akarnám, hogy közeledjen hozzám. De nyilván tényleg minden ember más és más.