Lányok összejönnétek egy olyan pasival, aki jószívű, mindenkivel kedves, mosolygós, vidám, de egy nagyra nőtt gyerek?

Minden szülő elfogult a gyerekével, de ennek egészséges szintű elfogultságnak kell lenni. Ha tudom,hogy a gyerekem gyengébb képességű, vagy pl. dislexiás, mint a bejegyzésben említett fiú, akkor körbe kellett volna járni a szülőnek azokat a továbbtanulási lehetőségeket amiket a fia eredménnyel és legalább valamennyi sikerélménnyel el tud végezni.

A gimibe mindig is azok a tanulók mentek akik tovább szeretek volna tanulni, hiszen szakmát nem adott. Ezt az anyának is tudnia kellett. Belesodorta a fiát egy olyan közegbe ahol vélhetőleg mindig alulmaradt teljesítménybe a társaitól, eleve flusztrált lehetett emiatt.Azzal,hogy óvja, sajnálja csak ellehetetleníti azt,hogy életképessé tegye a maga szintjén a gyerekét.

Mindenki környezetében akad sajnos ilyen család. A szülők úgy gondolják,hogy örökké élnek, aztán amikor ez a "gyerek" magára marad már nem tud az életével mit kezdeni.

Én ismerek hasonlókat,csak nőben.Pedig ők màr 50 felé vannak.Bàr legalàbb szakmàjuk van és időnként dolgoztak is,de még anyucival élnek és ez igy is marad.Nem is lenne olyan baj,ha mellette lenne valami külön életük is de nincs.Nem is akarnak.

Amúgy nem.Isten őrizzen ilyen pasastól.Sosem tartanék el egy férfit.