Lányok, ti az utcán hányszor változtattok útvonalat, mert úgy érzitek, hogy KÖVETNEK?

Nincsen túl stalker kisugárzásod? Xd

Amúgy a fő kérdésre: soha.

Nem szoktam ilyet érezni. Más embernek is lehet dolga arra amerre nekem. Bár egyszer gyanús volt hogy a munkahelyem előtt egy srác nézegetett engem amikor cigiztem, aztán elindultam haza, és jött utánam szinte a házunkig. Nem változtattam útvonalat, nem maradtam le, semmi egyebet nem csináltam, csak mentem mondom most mi baj lehetne.

Persze amikor már a háztól nem messze voltam kicsit kezdtem parázni mi lesz ha hirtelen belök a házba főleg hogy akkor egyedül éltem a nagypapám házában és megerőszakol, vagy kirabol vagy kitudja mit művel velem. Aztán ő ment tovább, utána visszanéztem és pár házzal arrébb csak úgy bement oda mint ha otthon élne. Azért volt furcsa mert sosem láttam őt, aztán pár héttel később kiderült hogy az ott lakó lány barátja a srác.

Loll, pont ebből látszik, hogy igazából te reagálod túl, nem kicsit! xD

Mégis miből gondolod (vagy tudod? :o), hogy az illetőnek nem a kis utcába vezetett az útja, hanem csak és kizárólag miattad kanyarodott be?

Amúgy ha igazán belegondolok, baromi ritkán, de van ilyen, h megállok. Ez akkor fordul elő, ha kb érzem a fenekemen a tekintetét, ill. pl. a hátrafordulós esetnél, ha látom, hogy bámul, meg ilyenek. Nah akkor igenis megállok, menjen csak előttem, letojom, mennyire jóképű, bambuljon vki mást. De mondom, ilyen azért nem gyakran fordul elő.

Nekem van egy jó sztorim ami a kérdéshez kapcsolódik. :D

Nem olyan régen Budapesten épp végeztem a mozizással a WestEnd-ben és indultam hazafelé, mikor találkoztam egy csajszival (soha nem láttam még őt), már kifelé menet is hol mögötte, hol előtte mentem a tömeg miatt. Metrón szintén egy szerelvénybe kerültünk....mind a ketten a Népligetig mentünk, ekkor már egy kicsit furcsán nézett rám a csajszi. Mit ad isten még egy buszra is szálltunk fel (ismételten megjegyzem eddig még nem láttam őt), ez már az esti 20:00-as járat volt, ezért kezdett sötétedni, az élet vicces része, hogy a buszon 2 db. hely volt csak, ezért mellém ült le, de az 1 órás busz út alatt nem szóltunk egymáshoz, de láttam rajta, hogy nagyon ideges és szinte reszketett a félelemtől.

Majd mikor eljött az idő, hogy leszálljak, udvariasan megkértem, hogy engedjen ki, mert a kővetkező megállónál szeretnék leszállni. Na...óriási döbbenet volt az arcán, mivel ő is pont annál a megállónál akart leszállni.

Leszálltunk. Ő elindult az egyik irányba. Én szintén arra indultam, mivel arra lakom :D Természetesen azon már nem lepődtem meg, hogy ugyan abba az utcába kanyarodtunk le mindketten.

Ekkor már 21:00 óra is elmúlt, ezért jó sötét volt.

Ő folyamatosan hátrafelé tekingélt, és nagyon gyorsan szedte a lábát, én nyugodt tempóban haladtam. Erre ő átment az út másik felére, csak hogy távolabb kerüljön tőlem, én is mivel tudtam, hogy az egyik háznál egy nagy kutya van, ezért mindig a másik oldalra szoktam átmenni olyankor. Észrevette, hogy én is átmentem, erre vissza ment, én már a hecc kedvéért is követtem őt (mivel 2 házra voltam már csak onnan ahol lakom).

Szegény csajszi már a kétségbeesés utolsó pillanatánál járt és már majdnem sírva el akart rohanni.

Megérkeztem haza, ő hátrafordult és látta, hogy basszus ez a csávó ebben az utcában lakik!!! :-O

Én csak hangosan annyit mondtam neki, hogy "További szép estét kívánok hölgyem, remélem Ön is épségben hazaér." :D :D

Azóta se láttam a csajszit :D

#6 jó nagy kretén vagy, remélem tudod.

És igen, szoktam, mert rohadtul félelmetes tud lenni az ilyesmi, nem is nézi ilyenkor az ember, hogy milyen külsejű a másik..csak a torkomban dobog a szívem és kibiztosítom a paprikaspraymet. Srácok, ne gondoljatok bele, milyen érzés az ilyen.