Erőszak vagy egy lány felelőtlenségének eredménye? Mit gondoltok?

Egy történetről szeretném kikérni a véleményeteket ami évekkel ezelőtt történt velem de még mindig nem lezárnom magamba.

Gyerekkoromban volt egy társaságunk, több gyerekes család, együtt mentünk mindenfele. Ezen a társaságon belül volt egy kisfiú, szüleim szerint is volt a legjobb barátom. Mindent együtt csináltunk, imádtuk egymást. Aztán ahogy nőttünk kezdett széthullani ez a társaság, költözések, iskola váltás stb. Mi is elköltöztünk messzebbre. A végén már csak néhányukkal tartottuk a kapcsolatot. Volt egy másik srác akivel a szülők maradtak szoros kapcsolatban így vele találkoztam én is gyakrabban és ő mesélt nekem a többiekről, többe közt arról a fiúról akivel ő még egy suliba járt. Én is tudtam hogy a kisfiú akivel homokoztam felnőtt, és hallottam hírét hogy voltak necces ügyei. Ő is mondta hogy a srác nagyon megváltozott, rossz útra tért, pia, drog, rendőrségi ügyek stb. De nekem még mindig úgy élt a fejembe mint az a kisfiú akivel homokoztam. Aztán egy nap felhívott. nagyon megörültem, hisz ő volt a gyerekkori legjobb barátom. Találkozni akart, persze rögtön igent mondtam. És a másik közös barátunk figyelmeztetése ellenére elmentem.

Ami ezután történt, azt most szépítés nélkül írom le, szeretném ha mindenki az őszinte véleményét mondaná el, mert a mostani fejemmel egész máshogy látom a dolgokat, most úgy gondolom én voltam a felelőtlen, de az a kevés ember akivel megosztottam ma is állítják hogy feljelentést kellett volna tennem.

Tehát találkoztunk, tényleg megváltozott, piercing, tetkó stb. De nem nagyon érdekelt, már az utcán elkezdett rám mászni, én rögtön leállítottam hogy nem ezért jöttem, barátom van, hagyjon békén, inkább elmegyek. Ő bocsánatot kért, ne menjek el, azt mondta már régóta szerelmes volt belém stb... de ha nem akarom akkor leáll.

Én naiv kislány hittem neki. Beszélgettünk, sétáltunk, észre sem vettem hogy egy idegen környékre tévedtem, este volt, sötét, hideg. Megint nekem esett, de már erőszakosan, benyúlt a pólóm alá, letolta a gatyáját, ekkor már én is kezdtem megijedni és le is állt. És el akart menni. Megint jött a bocsánat duma, és mondta hogy menjek fel hozzá, ott vannak a szülei, nagyon szeretnének látni. Fogalmam sincs mit gondoltam, de felmentem. A többit már nem részletezném, könyörögtem, sírtam, de nem hagyta abba.

Akkor ezt erőszakként éltem meg, de a mai fejemmel úgy érzem én voltam a hibás, tudtam mit csinálok, és figyelmezettetek is. Mások viszont azt mondják hogy rögtön a rendőrségre kellett volna mennem.

Bár ez most már teljesen mindegy, de szeretném megtudni hogy ti, akik nem ismeretek, elfogulatlanok vagytok, mit gondoltok erről?