Csak én fújom így fel, vagy szerintetek is érthetetlen, miért őt választotta (mikor engem is választhatott volna)?

Találkoztam a barátnőjével egy hapsinak, aki tetszett. Mióta van barátnője, kiábrándultam úgymond, sosem vonzódtam foglalt pasikhoz. De mégis, most hogy megismertem a barátnőjét, valahogy csalódtam. Egy ilyen ember mellé nem ilyen csajt képzelnék el. Eddig normálisan elfogadtam, hogy lett valakije, és a mi utunk nem fut össze. De most, hogy ezt a lányt megismertem, bánt, hogy vele összejött, velem meg nem. Bánt, hogy vele van, mikor velem is lehetne, bármilyen öntelt szöveg is ez. Az van, hogy a barátnője, egy nagyon csúnya hajjal érkezett, foltos volt, barna alapon szürke, kékes, és bíbor részekkel. Úgy nézett ki, mint valami ezeréves kopott boszorkányparóka. Nem bírtam nem megkérdezni, mi történt a hajával, mondta, hogy színezővel be akarta festeni, de sajnos így reagált. Mondtam, a színezők szőke, vagy kiszőkített hajra vannak, erre mondta, neki az eredeti hajszíne sötétszőke. Ez még így nagyjából oké, úgymond hadd kísérletezzen, nyár van, őt se dobta fel, hogy a termékek nem úgy működtek rajta, mint szerette volna. A lényeg, átkeltünk a síneken, olyan helyen, ahol szabály szerint nem lehetne, de a legtöbb ember aki ismeri hogy ott le lehet vágni az utat, arra kel át a vágányokon. Nagyon kell figyelni, nem jön-e vonat, és csak akkor átkelni a síneken, ha nem látni messze sem, mert gyorsan jönnek nagyon. Ezen kívül minden értelmes ember a lába elé néz, hogy biztonságosan és mielőbb a vágányok túloldalára jusson. Ő meg a sínek kellős közepén hirtelen összecsuklott, leült. A barátja, aki nekem tetszett, próbálta húzni, álljon fel, de ő nem, hogy neki fáj, és eldobta magát A SÍNEKEN. Azt hittem hülyét kapok. Ki ilyen hülye, hogy egy vonatoktól forgalmas helyen eldobja magát a sínekre? A barátja átszaladt a vágányok túl részére, ledobta a cuccait, és visszaszaladt hozzánk, azért a többes szám, mert ott maradtam a lánnyal, aztán szembeállt vele, felhúzta, és így maga előtt lógatva, de a földtől elemelve átcihelte a síneken. A csaj közben is azt hajtogatta, ne vigye, mert neki fáj, és mert neki is kimegy a lába, mármint a barátjának. Már majdnem kiabáltam a csajjal, a síneken vagyunk, már jött is egy vonat, messziről már látszott. Leültette valami kilométerkőre, és amúgy 1 perc múlva tovább is mentünk, és simán ráállt a lábára. Kicsit sántikált végig, de tudott menni. És ha ez egyedül történik vele? Ott fetreng a síneken? Pont a mellette lévő vágányon robogott el a vonat, mint amelyiken feküdt, kb. 30 másodperccel azután, hogy biztonságos részre értünk. Utána meg mondta, á, ez nem volt veszélyes. Mert hogyha egyedül van, akkor körbenézett volna, és kimászott volna négykézláb. Hát nem tudom. Ráadásul a másik lába meg amúgy beszorult, tudjátok vannak ilyen szögek a sínek mellett, azokhoz beszorult az ép lába cipője. Mondjuk azt egyedül vette ki. Én ilyen figyelmetlen, béna, felelősségtelen, hebehurgya lányt nem láttam, pedig 21 éves. Ha csak egy icipicit is a lába elé nézett volna, az egész nem történik meg. De ha meg már megtörténik, mi az, hogy eldobja magát a síneken. Tudom én hogy szörnyen fáj, főleg az első 1-2 percben, de van az a helyzet, amikor az ember nem törődik a fájdalommal, és megteszi a dolgát. És nem dobja el magát a sínekre egy olyan forgalmas helyen.

Na, itt már erős véleményem volt a lányról, de ekkor már a hajáról is. De még fokozta. Mondjuk, az összes közül ez a vonatos volt a leggázabb. Még csak azt sem mondhatjuk, nem tehet róla, megbotlott. Nem, mert nem nézett a lába elé, ráadásul pont egy olyan helyen. Szóval tehetett róla, és tovább rontotta azzal hogy ott akart maradni a síneken. Na mindegy, szóval továbbmegyek. Szálunk le a metróról, lépünk le a peronra, és hirtelen megtorpant a metró tövében. Már tülkölt a metró, hogy zárja az ajtókat. De ő ott maradt, és le akart guggolni, de alig tudott a barátjától, aki a sántikálás miatt ugye támogatta. De végül csak leguggolt, és benyúlt a metróba, épphogy visszahúzta a kezét, már összecsapódtak az ajtók. Nézem, mit ejtett el a metróban, telefont, vagy mit? Erre, feláll, két ujja között ott van egy koszos, kinyúlt, fekete hajgumi. De még csak nem is az övé, ő csak meglátta a földön! Azt hittem a pofám leszakad, komolyan. :D De a barátja is hülyét kapott, kivette a kezéből, és a legközelebbi kukába kidobta. Ki hajolgat le idegenek elhagyott, koszos, kinyúlt hajgumijaiért, pláne azt kockáztatva, hogy a metróajtó rácsukódik a karjára? Mondta a barátja, el se mondja otthon, mármint a saját családjának, mert csak a fejüket fognák, már megint mit csinált. Mármint a vonatossal. Merthogy mindig történik vele valami. Kérdeztem, ez nem az első eset? Mondja, nem, hanem pl. egyszer majdnem elaludt a motoron. Mondom na jó, többet nem akarok tudni. De kérdeztem, a szemetet is mindig felszedi a földről? A barátja fájdalmas képpel mondta, volt hogy cukorkát szedett fel a járdán, mondván be van csomagolva, nincs baja. Sőt talált egy krumplit egyszer egy parkolóban, és épp mentek az xy-ékhoz, és el akarta vinni nekik. Kérdeztem, hogy bírod? Azt mondta, hát, jó lenne ha nem lenne olyan béna, és kicsit megkomolyodna. Utána meg elkezdte mentegetni, hogy tudod komoly is lenni, érett nő. Hát lehet nem hazudik, de én nem tudom elképzelni... Szóval csalódtam, na. Más azért csalódik, mert helyettük egy csúnyábbat választanak, én meg ezért, mert helyettem egy balféket, vagy hogy fejezzem ki a csajt.