Ha a munkatársaimtól, ügyfelektől sokszor megkapom, hogy csinos vagyok, de szinte sosem azt, hogy szép, akkor igazából csak az alakom jó, de az arcom nem szép?

Ha ezen nem gondolkozom el, soha nem fedezem fel, hogy nem használom a "csinos" szót. Most azon filózom, hogy miért. Talán mert olyan "mindent fedő"? Bármire lehet érteni.

Én (nő vagyok amúgy) csak azoknak bókolok, akikkel van valamilyen személyes kapcsolatom is. Csak úgy nem mondanám "ügyfeleknek". A legutolsó bókom az egyik kolléganőnek szólt, amiben megdicsértem a ruháját, főleg a színét, mert nagyon szépen kiemelte a lebarnult bőrét és a szürke szemét. (Mondjuk stylist végzettségem van, a bókjaim nem egyszavasak. :D)

A szépet határozottan arra használom, akinek az arca szép. Szépből kevesebb van, mint csinosból. Szépnek születni kell, csinos lehet egy kosztüm is, vagy akár egy terebélyesebb nő is, aki jól eltalálta a formákat és színeket.

Bakker, azt mégsem várhatod el, hogy meló közben a kollégák és az ügyfelek megálljanak, hogy egyedi és költői bókokat találjanak ki neked... :D

Több kifejezetten szép, vonzó hölgymunkatársam van, de nem kezdek el áradozni nekik, hogy "ah, szépséged elvakítja szemem, és felforralja véremet" - hanem max. annyit mondok, hogy "milyen csinos vagy ma", esetleg "nagyon jól áll neked ez a ruha/frizura".

"Szerintem a szép az igazán pozitív jelző, azt mégsem nagyon mondják"

Esetleg az még nem jutott eszedbe, hogy a másik ember ezt máshogy gondolja, máshogy rangsorolja magában a szavakat?

Vagy simán csak tényleg nem vagy szép. Ami azért kár, mert okos sem vagy.