Egy ilyen férfivel mit lehet kezdeni?

A mi kapcsolatunkat tipikusan azzal tudnám jellemezni, hogy "more than a friends, but less than a couple" Nincs köztünk semmi, soha nem is volt, de mondhatni lelkitársak vagyunk, bármilyen problémánk van, rögtön egymáshoz fordulunk. Nekem nagyon fontos, hogy mi van vele, szóval kérlek vegyétek komolyan a kérdésem, mert számomra nagyon nehéz eset.

Szóval, neki elég kemény gyerekkora volt, nincsen testvére, az apja velük élt, de elég keveset látta (ivott, csajozott, stb.), ezt az anyja pedig nem bírta, 8 éves volt, mikor a szeme előtt lett öngyilkos. Addigra az apjának olyan szintre került az alkoholizmusa, hogy fel sem fogta a helyzetet, hogy egyedül maradt egy gyerekkel, nem is törődött vele, így gyermekotthonba került. Ott rengeteg probléma volt vele, sokszor megszökött, majd 15 évesen volt egy öngyilkossági kísérlete, ami után elkerült az apai nagybátyjához, ahol 18 éves koráig élt. (ez idő alatt egyébként az apja leszokott az italról, az életét is úgy-ahogy rendezte) Ez a három év alatt egyébként rendszeresen találkoztak, és 18 éves korára sikerült is rendezniük a kapcsolatukat, utána az apjához költözött.

Most 28 éves, közös cégük van az apjával, elég magas az életszínvonaluk, viszont ő lelkileg nagyon-nagyon nincs rendben. Mivel közel állunk egymáshoz (állítása szerint az egyetlen vagyok, akiben feltétel nélkül megbízik) tudom, hogy vannak tök jó pillanatai, ha szeret valakit, akkor elképesztően odaadó és figyelmes, nekem rengeteget segített eddig életem során (2 éve ismerjük egymást egyébként), rögtön ugrik, ha bajom van, úgyhogy tényleg nagyon jó barát, viszont van egy más arca, ami néha már kezd megijeszteni. Sokszor belelátok a munkájába (egy holding zrt-jük van az apjával), ő a "kisfőnök", ahogy tud bánni az alkalmazottakkal, nagyon elszomorító számomra. Itt nem ismer kegyelmet, átgázol bárkin, előjön az egója; ha valami nem tetszik neki, egyszerűen dührohamot kap, ha az kell a "sikerhez"; gonoszkodik, félrelök mindenkit, egyszerűen semmi nem érdekli. Hallok néha pletykákat, egyesek szerint egyszerűen csak pszichopata (dobálóznak ezzel a szóval, anélkül, hogy ismernék a jelentését), de tudom, hogy ennek más a forrása, az édesanyja. Azt egyébként hozzátenném, hogy a gyerekkorát nekem kb. 2 hete vallotta be, nála voltam, és egy alkalmazottja felhívta, nem tudom pontosan, miről volt szó, de az ember szóbahozta a (saját) édesanyját, valamivel kapcsolatban. Erre pedig ő dührohamot kapott, ezután lett előttem világos, hogy egyszerűen gyűlöli az anyját, azért, amit vele csinált, hogy önző módon ott hagyta, gondolom el tudjátok képzelni. Korábban is feltűnt, hogy ha szóbajött az anya téma, ideges lett, de mivel nekem azt mondta, hogy az anyja egy másik férfi miatt elhagyta őket, ennek tudtam be.

Szóval ez két hete volt, azóta teljesen le van csúszva az életről (gondolom, rég nem beszélt erről senkivel), úgy járkál, mint egy szellem, kedvetlen, ha nem dolgozik, akkor otthon alszik, engem pedig ez rettenetesen aggaszt. Az édesapjával beszélgettem sokat, mondta, hogy járt pár éve pszichiáterhez, de haszontalan volt (azt leszámítva, hogy diagnosztizáltak nála mániás depressziót), pont emiatt nagyon nehéz eset..

Borzasztóan elszomorít, ami történt/történik vele, annyira szeretnék segíteni, lehet azzal tudnék, hogy folyton vele vagyok, de ez lehetetlen. Nekem van párom, tervben van náluk egy esetleges külföldre költözés, de félek, elképzelni sem tudom, mi lenne vele akkor...

Sajnálom, hogy ilyen hosszú lett, de el vagyok keseredve, de nagyon szeretném megoldani ezt a problémát, szinte a sajátomnak tekintem. Bármi tanácsot, véleményt, esetleg ha előfordult hasonló eset másnál, akkor "élmény"beszámolót, nagyon szívesen várok és fogadok..