Magunkról is gyárthatunk olyan tévképzetelet mint a szerelmünkről?

Az egészséges önbizalommal nincs baj.

De akármilyen értékes ember is vagy, olyan nincs, hogy mindenkinél többet érsz. Az önbizalom jó dolog. De a szerénység sem árt. Ahogy a másokban levő értékek meglátása sem hátrány az életben. Az önismeret jó dolog. Ne hagyd abba, dolgozz magadon tovább, én ezt javaslom!

Általánosságban: ismered magad? Ismered a gyengeségeidet is? Érted a saját reakcióidat? Stabil vagy érzelmileg? Ki tudod fejezni az érzéseidet, meg tudod érteni más emberek érzéseit és nézőpontjait?

Meg tudod konkrétan fogalmazni az értékeidet? Van reális referenciád, amihez képest jobbnak érzed magad ezekben?

Adsz esélyt másoknak, hogy bizonyítsák a saját értékeiket, nem csak "megérzések" meg előítéletek, sztereotípiák alapján ítélsz? Nem ítélsz túlságosan részrehajlóan saját magaddal szemben? Konkrétan meg tudod mondani, hogy valakiben mit hiányolsz?

És amúgy sajnos igen: az ember saját magával szemben talán még részrehajlóbb, mint másokkal szemben. Rengeteg embernek torz, idealizált az önképe. Ha jó az önismereted, akkor már a jó úton vagy. Ha definiálatlan, homályos fogalmaid vannak a saját nagyszerűségedről és mások hitványságáról, akkor elképzelhető, hogy tévképzeteid vagy más problémáid vannak. De persze nem vagyok szakmabeli, szóval ne vedd ezeket véresen komolyan.

"...néha azt érzem, hogy tényleg ... boldog vagyok egyedül, pár nélkül is akár mert nagyon sok érték van bennem..."

ez a lényeg.

viszont a baj az, hogy, talán nem véletlenül érzed csak néha. mert valóban boldog vagy-e, ha azon aggódsz, hogy "vajon lesz fiú akit hosszútávon is értékesnek fogok találni magamhoz képest"?

kíváncsi lennék a kérdés motivációjára. nem mindegy, hogy azért teszel fel ilyen kérdést, mert szeretsz ilyeneken elmélkedni és csak kíváncsi vagy mások véleményére, vagy pedig azért, mert esetleg problémát okoz, hogy eltérő véleménnyel rendelkezel magadról a külvilághoz képest.

Kedves Kérdező!

Igen, gyárthatunk magunkról is tévképzeteket. Sőt, magunkról igazán!

Amikor ezt írod: "sokmindenki megfog külsőleg, de belsőleg szinte senki..." eszembe jut néhány kérdés:

-képes vagy-e egyáltalán a felszín alá látni?

-ha magad értékeivel tisztában vagy, hogyhogy nem veszed azokat észre másban is?

-nincsenek véletlenül korai kötődési zavaraid?

Javaslom, olvass utána a nárcizmus nevű pszichológiai fogalomnak, valamint keresd meg a hozzá tartozó, a jelenségnek nevet adó két legendát.

Ne vegyél vissza magadból! Menj csak végig a magad választotta úton, és tájékoztass minket, hova vezet.

Üdv Ʀ

Nekem is hasonló a történetem férfiként.

Majd rájössz hogy amit te annak gondolsz hogy jó és egyedi belső tulajdonság az valójában nem is az. Vagy másokban is megvan, illetve másokban sokkal jobb tulajdonságok vannak meg. Én legalábbis ezt tapasztaltam. Illetve arra jöttem rá hogy nem sok értelme ilyen dolgokon gondolkozni. Vagyunk akik vagyunk, el kell fogadni, és párkapcsolat terén szintén olyat választani akit el tudunk fogadni. Ez a lényeg a többi másodlagos...

Egyébként engem sem tud sokmindenki belsőleg megfogni sajnos.