Van egy kedves ismerősöm aki most a házunk felújításánál segít. Szakember.1-2 éve ismerem anyukám által, és nagyon jó fej, kedves meg elég helyes is. Az elmúlt hetekben több kisebb munkára is kijött hozzánk. Kérdésem hogy mit tegyek? Lejjebb kifejtem

Tehát ő most 27 éves én meg 23. Mindkettőnknek már évek óta van párja. Neki 6 nekem 8 éve. És anyu mondta hogy ő úgy látta, hogy neki nagyon tetszek. És hát burkoltan beszélgetett vele erről, és végül kiderült, hogy tényleg tetszek neki, és nem zavarja, hogy neki barátnője van. Beszéltem vele egy pár alkalommal, és akaratlanul is szóba került a párja, és teljesen az jön le, hogy nem szereti, csak kedveli meg megszokta (Ő fogalmazott így). Tudom hogy egy szempontra nem lehet alapozni, de most nem is ez a lényeg. Most a házalakítás miatt is minden nap több órát vagyunk egy helyen és én szeretek vele beszélgetni, meg nagyon kedvelem, de nem tekintek rá úgy, mint ahogy Ő rám. Sokszor beszélgetés közben mélyen a szemembe néz, meg látványosan keresi a társaságomat, ami már apumnak is szemet szúrt, de nem szólt erről se nekem se neki, csak anyumnak, aki meg nekem mondta. Egy-két alkalommal én is eljátszottam a gondolattal, hogy egy kicsit több legyen köztünk barátságnál, de valami visszatart. Viszont akárhányszor az van, hogy nemet mondok magamba, mindig jön valami újabb váratlan dolog tőle, ami visszalök a töprengésbe. Ma például megbeszélte velem, hogy holnap ki kellene menni boltba, venni anyagot az átalakításhoz és kéretőzzek el a munkahelyemről egy órára, mert velem szeretne elmenni. Utána meg visszahoz melóba és meló után meg eljön értem, hogy hazavigyen, mert segítség híján, ketten kell hogy megcsináljunk egy munkát, ami azt jelenti hogy 3-4 órát egyedül lennénk ketten. És soha nem csinált még ilyen lépéseket, abban az értelemben, hogy nem volt velem ennyire nyílt, beszédes, de főleg nem hívott sehova, csak megbeszéltük mindig a dolgok szakmai részét. Ennyi volt a mindenkori "kapcsolatunk". Eddig. Úgyhogy teljesen tanácstalan vagyok, hogy egyrészt mi ez a Pálfordulás, másrészt mi lesz ha megint abba a pár órába visszalök a töprengésbe, és esetleg ellágyulnék. Anyum azt mondta hogy csak rajtam múlik hogy engedek-e, a főnökasszonyom meg azt hogy vele sokkal jobban járnék mint a jelenlegi párommal. Soha nem voltam még ilyen helyzetben, nem tudom, hogy mi lenne a legjobb. Mert a barátságát nem akarom elveszíteni, de konkrétan rákérdezni se akarok. Azért remélem nem értem félre a felém küldött információkat és csak én vettem le furán a viselkedését.