Ér annyit egy párkapcsolat, hogy újra elmenjek külföldre vele? Főként tapasztalatokra lennék kíváncsi olyanoktól, akik voltak már hasonló helyzetben.

Több, mint 4 éve vagyok együtt párommal, legalább 10 éve ismerem. Ő határon túli magyar, így már egyszer laktam nála egy évre, aminek a vége eléggé balul sült el. Kiraktak minket az albérletből, mert eladták, nekem főként a nyelv hiánya amiatt csak alkalmi, raktáros munkám volt, és a kapcsolatunkban sem voltak rendben már a dolgok a végére.

A hazacuccolás félig-meddig fellélegzés volt a számomra, viszont szüleimmel nem jövök ki jól. Nem csak azóta, amióta hazajöttem. Azóta csak rosszabb lett. Több az elvárás felém, nem gyerekükként, hanem albérlőként és pénzcsapként tekintenek rám.

Azóta kaptam két elég jó munkalehetőséget, így két állásban dolgozom és szeretem is, amit csinálok. Aminap párom felhívott, hogy az apja megszervezte, hogy mehessünk ősszel oda dolgozni. Igaz örülnöm kellett volna, de nem tudok neki, mert engem erről senki nem kérdezett meg. Amikor beszéltünk is úgy beszéltük, hogy esetleg tavasszal, vagy jövő ősszel. Nem most.

Őszintén félek, hogy megint ugyanúgy fogunk állni a kapcsolatunkkal, mint amikor legutóbb együtt éltünk.

Tudni kell róla, hogy eléggé féltékeny, irányító típus, amit csipkelődéssel, enyhén mártírkodva a tudtomra is ad, közben persze az ellenkezőjét állítja, ha konkrétan rá kérdezek, miért ilyen... Azt mondogatja, hogy most már másképp lesz, mert jobban becsül engem, holott a beszélgetéseimből nagyon úgy érzem, hogy ritkán vagyok párjaként első a szemében. Fontosabbak a filmek, a haverok, a játékok..

Őszintén szólva, jelenleg bele vagyok nyugodva a távkapcsolatba, mert nem tudnám elviselni a jelenlegi munkabeosztásom mellett, hogy valakinek állandóan a rendelkezésére tudjak állni, amikor jóformán aludni esek haza.

Így nem tudom eldönteni, hogy itt hagyjam-e ezt a két munkahelyem egy olyanért, ahol nulla nyelvtudással egy gyárban gürizzek 12+ órákat némileg több pénzért, illetve lakjak egy apró munkásszálláson úgy, hogy ha összekapok párommal, sehova nem tudok elvonulni lenyugodni, vagy maradjak és csináljam azt, amit szeretek.

Nektek volt hasonló helyzetetek? Hogy döntöttetek? Hogy éltétek meg, illetve milyen szempontok alapján hoztátok meg a döntéseiteket? Mi lett annak a vége?