Első nagy szerelem felejtése hogyan?

Előre is bocsánat,kicsit hosszú lesz. 20/L 20/F.

Pár hónapja ismerkedtünk meg, és én első látásra beleszerettem. Egy idő után tudtára adtam a dolgot, de ő csak barátságot akart. Egy ideig nem is beszéltünk, aztán ő keresett meg hogy találkozzunk. Találkoztunk, és megint elmondta hogy szeretne a barátom lenni, de nem akar többet és meg is értettem, egészen addig, míg a nap végén el nem kísértem és meg nem csókolt elköszönéskor. Ezt még egy találkozó követte, aztán pár nappal később közölte, hogy ő csak egy barátság extrákkal kapcsolatra vágyik,én meg voltam olyan idióta, hogy belementem. A legnagyobb baj az, hogy vele volt először egy igazán jó szeretkezésem. Gyerekkoromban négy évig molesztált a nevelőapám, mindig is nehezen nyitottam ilyen téren, minden alkalom előtt (összesen két fiúval voltam együtt rajta kívül, egy másfél és egy két és fél éves kapcsolat), de mindig rágörcsöltem és csak testileg voltam ott. És most először, Vele éreztem azt,hogy elfelejtettem a múltam, lélekben is ott voltam, ledobtam a gátlásaim és csak a pillanatnak éltem és egy csodálatos szeretkezésben volt részünk. Ezután napokig nem beszéltünk, majd egy hét múlva 100 km-t utaztam érte, hogy beszélhessünk, láthassam. Ekkor közölte hogy a továbbiakban semmilyen módon nem akar egem,én meg megmondtam hogy nem tudom azt játszani hogy barátság extrákkal amikor részemről szerelmes vagyok, elköszöntünk és eljöttem, fel a fővárosba dolgozni, éjszakára amikor kiderült hogy nem kellett mennem, haza már nem tudtam menni, ő meg azt mondta menjek vissza hozzá, újabb 100 km. Félve mentem, hiszen nem tudtam mi lesz most, szégyenlős voltam, de mégis azt mondta hogy szívből akarja, és újra megtettük. Eztán 1 hétre újabb nála alvás, kedves volt velem, minden olyan volt mintha együtt lennénk és kezdtem érezni hogy talán mégis lehet több. Annyira láttam,hogy örül nekem és hiányolt már, nem csak a szex miatt, amúgy is. Ez volt az utolsó találkozásunk. Azóta ment a huzavona, megkérdeztem mit akar, mert én már nem bírom a kétségeket, átmentem depressziósba, kihasználva éreztem magam, az önvagdosásba és rengeteg nyugtatóba menekültem, nem voltam képes semmire sem koncentrálni. Végül ő mondta hogy kezdjünk tiszta lappal, rábólintottam, de éreztem hogy ez is egy hazugság lesz. Hát persze. Vártam és vártam, eljutottam hogy megírtam egy szép búcsúüzenetet, amire a válasza csak annyi volt hogy nem voltam/vagyok hozzá való. Rendben, ám legyen. Azóta eltelt három hét, én nem kerestem igyekeztem felejteni, és hiába magyaráztam be magamnak hogy nem érdekel, nagyon is érdekelt és még ezek után is szeretem. Ismerem,hogy milyen , most sem tett másként, szombaton kaptam tőle egy sms-t, amiben leírta,hogy eljutott odáig, hogy elköszönjön tőlem, és leírta hogy magával szemben nagyok az elvárásai és ezért úgy gondolja, hogy másokkal szemben is lehet, ha elkezdtem volna alakot formálni akkor sokkal vonzóbb lettem volna számára és mindenhogy kedvelt volna, kapcsolatra is hajlandó lett volna. Megillettem egy szép válasszal, mire az ő válasza az volt hogy soha nem fog elfelejteni és nem akart bántani. Ezután hétfő este, amikor tök nyugodtan feküdtem volna le késő este aludni, mert másnap pótvizsgáztam és rengeteget tanultam, kaptam tőle egy újabb sms-t amiben szívből kívánt sok sikert nekem és leírta,hogy szeretné kifejteni hogy mit miért tett, talán egyszer és sajnálja, hogy összetörte a szívem, meg fogja még bánni és szeretne még ilyen lányt az életében mint én, meg hogy szeretne mellettem lenni barátként de ez már nem lehetséges. Erre mondtam én hogy akkor találkozzunk és beszéljük meg. Visszaírt, hogy később megbeszéljük és most megint csak várok. Aggódik értem? Mit tehetnék? Képtelen vagyok kiverni őt a fejemből, úgy érzem nem tud ő sem elengedni. Az eddigi kapcsolataimban nem voltam szerelmes, inkább szeretethiányos és volt két ember, akivel együtt jól éreztem magam, de egy csepp szerelem nem volt benne. De Ő más, az iránta érzett szeretetem, vágyam leírhatatlan s kimondhatatlan. Most először érzem a szerelmet, s vele együtt a fájdalmat. Minden este rá gondolok, sírva alszom el. Hiába lett volna lehetőségem mással, úgy éreztem mintha megcsalnám őt, nem találkozom senkivel, nem mozdulok ki itthonról, csak elvagyok a gondolataimmal, az emlékekkel és verseket írok, Hozzá.

Én még mindig rá várok, de kezdek már teljesen összeomlani, magamba fordulni, újra csak nyugtatókat szedek hogy legalább aludni tudjak. SZERETEM ŐT!!

Mit tehetnék? Kérlek,segítsetek!

(Tanácsot kértem és nem rosszindulatú kommenteket, kérlek, kíméljetek!