Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elgondolkodtató kérdés: Összejönnél-e egy volt barátoddal (akibe nem vagy szerelmes) egy fél évre, ha rákos lenne, és csak ez tehetné boldoggá az utolsó hónapjait?
Tegyük fel, hogy van egy ember, aki évekig a legjobb barátod és lelki társad volt, ám egyszer szerelmet vallott neked, és mivel nem tudtad viszonozni, közösen úgy döntöttek, hogy megszakítjátok a kapcsolatot, mert így talán kevesebbet szenved. Az elválás békés úton, szeretetben történt.
Fél évvel ezután felhív ez az ember, és azt mondja, rákos beteg, még kb. hat hónapja van hátra. Ezt papírokkal is bizonyítani tudja. Azt mondja, még mindig szerelmes beléd, és csak az tudná boldoggá tenni az utolsó hónapjait, ha veled együtt tölthetné őket.
Tegyük fel, hogy épp nincs párod. Hogy döntenél? Egyáltalán elgondolkodnál ezen?
Egyrészt nagyon nehéz lehet párkapcsolatban lenni egy olyan emberrel, akibe nem vagy szerelmes, és különösebben nem is tetszik, másrészt csak hat hónapig kellene kibírni, és csak ez tehetné boldoggá egy számodra fontos ember utolsó fél évét.
Mivel magamra veszem a körülöttem élők nyűgjeit-problémáit így semmiképpen sem. Most sem vagyok 100-as már, de egy ilyen még jobban kikészítene.
A végén még akár bele is szerethetsz, akkor meg nézegetheted magad...
Bár ez egy önző hozzáállás részemről, de van az a rész önmagamból, amit nem adhatok már oda másnak...
Ismerek rákos embereket. Hidd el, egyikük sem szeretné a sajnálat kapcsolatot. Rettentő megalázó.
És nem, nem mennék bele. Nem hiszem, hogy boldoggá tenném azzal, hogy imitálok egy intimitást, ami nincsen. Én pedig nagyjából belehalnék lelkileg, hogy fél évig csókolózom, szeretkezek olyan emberrel, akit nem szeretek. Tönkre mennék, és ismétlem, őt sem tenné boldoggá.
Annyit megtennék, hogy nagyon sokat vagyok vele, mindenben támogatom. De érzelmeket nem tudnék, és nem is akarnék sem magamra erőltetni, sem megjátszani.
Mégis mitől lenne fontos nekem, ő szerelmet vallott és utána nem beszéltünk többet. Legalábbis ezt írod.
Ráadásul nekem egy ilyen kérés meglehetősen tahóságnak tűnik, és nem igazán érdekel, hogy haldoklik. Ezzel az erővel, nekünk egészséges embereknek csak az lenne a dolgunk, hogy haldokló emberek szexjátékai legyünk az utolsó hónapjaikban? Aha meg a nagy büdös lof.szt.
Rettenetesen nyomasztó, érzelmileg kikészítő folyamat végig nézni egy ember leépülését és az elkerülhetetlen halálát, tudva, hogy te tehetetlen vagy. Ha valamilyen érzelem fűz is hozzá, akkor ez hatványozottan igaz. Ha nem kellett még végig nézned egy szeretted ilyen jellegű halálát akkor fogalmad sincs, hogy ez mégis mennyire mérhetetlenül bunkó és önző kérés.
1 es vagyok és igen nem vagyok ilyen helyzetben, de ismerem magam annyira hogy tudom eddig nem alacsonyodnék le!
Előbb ugranék le a tizedikről minthogy ilyenbe kényszerítsek valakit.
Dehogyis minek szívassam utolsó hónapjaiban? Meg magamat minek szívassam feleslegesen?
Kizárt, max. meglátogatom egyszer, elbúcsúzok és ennyi, de nem kötöm le magam fél évre valakiért, akit nem szeretek szerelemmel.
Miért lenne boldog attól, ha tudja, hogy csak szánalomból vagyok vele?
Én amúgy nem, nem tenném. Lehet, érzéketlen vagyok, de a saját boldogságom a legfontosabb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!