Miért van ez? Nem beszéltünk még sokat, tetszünk egymásnak, kerülgetjük egymást, de nem bírjuk elhívni egymást randira.

férfit keress ne ilyen l/*/faszt

fogadok simán találnál értelmesebbet, aki határozott, és tudja mit akar.

Én úgy szoktam oldani az ilyen helyzetet, hogy őszinte vagyok: "De gáz, hogy ilyen zavarban vagyunk, itt szerencsétlenkedünk, nem? Nincs kedved meginni egy kávét munka/suli után?"

Ha ő nem mer lépni, és te szeretnél valamit, akkor lépj te, vagy adj neki egy sanszot, hogy ő hívhasson el: " Téged is érdekel ez a film? Engem is, de nincs kivel elmennem megnézni. " stb

Én inkább magabiztosabb lány vagyok, nem vagyok az a nem merek a szemedbe nézni típus legalábbis (ezer éve nem jöttem úúúgy zavarba senkitől), kivéve a legutóbbi esetig.

Nem rég x év után annyira megfogott valaki, hogy vele szemben ültem le, és egyszerűen ahogy ezt realizáltam, így elnéztem jobbra, lesütöttem a szemem, megint felnézek, még mindig ott van és épp ide néz, akkor nézek balra le a földre magam mellett.

--> Mondom te jó isten, mi van már velem? :D Ugyanazt mondtam magamban, mint a 2-es: "Te isten, szedd már össze magad, ez nevetséges!" :D ÉS röhögtem magamon.

Ezután a gondolatom után ( és mert a másik is rám mert pillantani talán), már felbátorodtam és a szemébe mertem nézni rendesen.. :)