Létezhet olyan, hogy nem élvezem a szexet azzal akit szeretek?

Te abba a csapdába estél, hogy azt hiszed egy komoly párkapcsolat csak és kizárólag szellemi, lelki vonzalmon alapul. Ez a mai álszent társadalom hibája. Ugyanis a testi vonzalom ugyanolyan lényeges. Ezrét van az, hogy olyan embereket kéne igyekezned jobban megismerni, aki először külsőleg fog meg. Ha először a jellemes fog meg, akkor ugyanis a külleme nyilván nem jön be, hiszen alapból az a szembetűnőbb...

Az ugyanis, amiről te beszélsz, az a barátság. És bizony elképzelhető, hogy egy barátoddal nem feltétlenül élvezed a szexet.

Létezik a szexuális vonzalom, és létezik az erős szimpátia, amikor nagyon kedvelsz valakit, mint barátot. Egyik se szerelem, a szerelem az a kettő keveréke + még valami megmagyarázhatatlan dolog, amitől az egész nagyon intenzív lesz. Lehet, hogy még nem is voltál szerelmes, csak azt hitted bizonyos érzésekről. Ha majd tényleg az leszel, a testi vonzalom majd jön magától.

Én egyszer voltam olyan helyzetben, hogy megtörtént egy ilyen átbillenés. Megtetszettem egy fiúnak, elkezdtünk találkozgatni, és szinte azonnal olyan sajátos módon kezdtem el viszonyulni a dologhoz, hogy nem akartam vele összejönni, mert nem tetszett, de 1-2 találkozás után függővé váltam a társaságától. Szal nem akartam járni vele, de nem bírtam ki anélkül, hogy találkzzak vele, mert olyan szinten megkedveltem. (Amúgysem volt akkor túl sok barátom.) De ő szegény meg belémesett közben, és kb 4 hónap után (mialatt rendszeresen találkoztunk és dumáltunk), ő nem akart többször találkozni, mert nem bírta tovább. Ez pont akkor történt, mikor nagyon haloványan elkezdtem érezni valamit (ez annyi volt kb, hogy kezdtem helyesnek találni). De mikor ezt kérte tőlem, teljesen kiborultam.. Hogy én nem bírom nélküle.. Szóval inkább összejöttem vele gyorsan. Pedig szexet pl nem is tudtam vele elképzelni. De azért jártam vele, és szépen lassan belezúgtam. Azután már persze gyönyörű pasinak találtam, és a testi vonzalom is kialakult. Nagyon szép másfél éves kapcsolat lett belőle. A szakítás is nagyon megviselkt utána. (Ennek több mint 4 éve.) Ez az egész asszem jól érzékelteti ezeket a különbségeket.

"De azért jártam vele, és szépen lassan belezúgtam. Azután már persze gyönyörű pasinak találtam, és a testi vonzalom is kialakult. Nagyon szép másfél éves kapcsolat lett belőle."

Igen. EZ az a helyzet, amikor a szerelem miatt alakul ki a testi vonzalom. EZ viszont azértn em jó, mert a szerelem egyszer elmúlik (kábé pont másfél év a lejárati ideje), és akkor utána mi lesz? Ezért lehet sokkal komolyabb kapcsolat abból, ha valaki simán megtetszik, majd jó barátok is leszünk lassacskán... Ott nicns zsákbamacska. Nincs meg az esélye annak, hogy esetleg nem fog tetszeni az illető, ha elmúlik a szerelem.

Nem tudom, mi lett volna hosszabb távon abból a kapcsolatból, mert nem tartott tovább, de addig tökjól működött, és nekem eszem ágában se lett volna szakítani (őt a függetlenség-igénye sarkallta erre, meg a szerelem mérséklődése részéről). Ha nem működött volna hosszú távon, az inkább azért lett volna, mert nem volt még érett komoly kapcsolatra, meg maga az egész kapcsolat is kicsit fura, gyerekes volt (minden nap beültünk inni, de nagyon ritkán mentünk föl egymáshoz aludni, mindig uccsó busz haza, de minden egyes nap..). De érzelmileg teljesen rendben volt az egész.

Szerintem ha szerelem lesz a végeredmény, a sorrend mindegy, mert mikor a szerelem évek múltán átalakul szelídebb érzelmekké, az már egy tökmás folyamat, nem nagyon van köze ahhoz, hogy az elején, évekkel azelőtt hogyan bontakozott ki, mert az eltelt idő alatt ezek annyira összemosódnak, folyamatosan változnak, ez nem matek.

Nade már nagyon elkanyarodtam az eredeti témától. De már megmondtam amit gondolok.