Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Introvertáltabb és/vagy szabadságigényesebb nők! Hogyan alakult az életetek, párkapcsolatotok gyerekvállalás után?
Jómagam határozottan introvertált személyiség vagyok, igénylem az egyedüllétet és a nyugodtságot, nagyon nem bírom, ha valaki állandóan a nyakamon lóg és folyamatosan foglalkoznom kell vele. Az egyetlen kivétel a párom, a tőle való különlétet nem igénylem, az ő társasága nem idegesít, nem akarok tőle szabadulni, és vele teljes lelki nyugalommal elvagyok "ketten egyedül". A párom szeretne nagyon gyereket, és ugyan pár évig ez még nem aktuális, de én rettentően félek attól, hogy milyen életem/életünk lesz egy gyerekkel. A párommal saját vállalkozásunkban dolgozunk együtt, és ugyan valószínűleg a gyerekkel nekem kell majd több időt töltenem, de azt tudom, hogy mi nem olyan család leszünk, ahol minden rám hárul, a férfi meg este hazaesik, megsimogatja a gyerek fejét és bevágódik tévé elé letudva ezzel aznapra a gyereknevelést. Tehát eljárni el tudok majd a gyerek mellől, de a legtöbb anya azt mondja, hogy hát igen, heti egy-két óra, amit nyugodtan el tud tölteni gyerekmentesen. Na mármost, szerintem ez nagyon kevés. Főleg egy olyan gyerek esetében, aki még a vécére is követni akarja az anyját... Nem akarok olyan életet, ahol a gyerek miatt én már nem is számítok majd, az én igényeim, vágyaim mehetnek a süllyesztőbe, csak azért, mert van egy gyerekem.
És akkor jön a kérdés másik része, a párkapcsolat. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan fogom kibírni a kisgyerekes éveket, amikor állandóan az emberen lóg a gyerek és kb. egy perc nyugtod nincs tőle, és örüljek majd annak, hogy havonta egyszer kettesben lehetünk a férjemmel.
Ti mennyi időt töltötök kettesben? Mennyi időtök van magatokra? Nálatok hogyan alakult mindez szülés után?
válasza:Neked egyelőre még nem szabad gyereket vállalnod, és nem azért, mert introvertált vagy. Gondold végig! A párod sosem sok, sosem "zavar", mert szereted, mert szükséged van rá, mert vágysz rá.
Amikor majd egy gyerekkel szemben is így fogsz érezni, nem teherként fogsz rágondolni, hanem áldásra. MAximum annyiban leszel más, hogy nem csevegsz a játszótéren az anyukákkal, de ez nem baj.
Az már igen, hogy még meg sem született, még egyetlen álmatlan éjszakád sem volt miatta, de már szabadulnál. Te még nem akarsz anya lenni. Ne erőltesd, mert mindkettőtöknek pokol lesz az élete!
Köszönöm a választ!
Igazad van, én is tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok elég érett egy gyerekre - ahogyan a kérdésben írtam is, nálunk egy pár évig ez még nem esedékes. Viszont, mivel a párom mindenképpen szeretne gyereket ezért gondolati szinten foglalkoztat a dolog.
Gondoltam arra is, hogy ugyanúgy lesz, mint a párommal, hogy a gyerek jelenléte nem fog idegesíteni, ezért tettem fel a kérdést, hogy ez másoknál hogyan alakult.
válasza:"Viszont, mivel a párom mindenképpen szeretne gyereket"
Csakhogy ez nem csak a párod gyereke lesz. A te felelősséged is lesz alsó hangon 18 évig, a te életed is megváltozik, a testedről nem is beszélve, te áldozod fel érte a szabadidőd, az éjszakáidat, az életstílusodat.
Amivel nincs baj, mert az anyaság ilyen. De te ezt nem akarod, és hidd el nekem, nem fog változni! A gyerekvállalás kőkemény meló, még annak is, akinek minden vágya egy gyerek. Egy bizonytalan felnőttnek nem szabad gyereket vállalnia!
Kérlek, várd meg, amíg te is vágyni kezdesz a babára. Onnantól jóval nagyobb esély lesz rá, hogy te is örülni fogsz neki, és megéri majd a sok "lemondás".
#3 Nem vagyok saját magam ellensége, természetesen nem fogok addig szülni, amíg nem érzem úgy, hogy az anyaság nélkül nem teljes az életem. Egyelőre csak magával a gondolattal játszottam el, ez ihlette a kérdésemet is.
Ha kérhetem, akkor írjatok tapasztalatokat is, ne arra hegyezzük ki a kérdést, hogy nekem még nem való gyerek - ezzel tisztában vagyok én is.
válasza:Azon gondolkodj el, hogy mennyire fontos, hogy legyen gyerek? Nem való mindenkinek, az az igazság.
Az első hetekben meg fogod utálni az egészet. Ott egy pici, akinek természetes igénye, hogy akár 0-24-ben rajtad lóg, szó szerint. Akit nem lehet picit hátrébb sorolni, mert te most beelegeltél. A kettesben töltött idő anyatejes babával egy darabig csak percekben mérhető: nem biztos, hogy órákat alszik egyben.
A szeparációs szorongást meg se említem.
Igazából neked az lenne a jó, ha helyből egy 3 évessel kezditek, aki négyig oviban van, és elalszik hétvégén a nagyinál.
A leírás alapján nekem úgy tűnik, hogy te nem akarsz gyereket, csak "muszáj", ha a párodat meg akarod tartani. Csak az a bibi, hogy válni a várostól fogsz, ha nem bírjátok a nyomást, a kicsi pedig marad.
Annak semmi értelme, ha szülsz egy gyereket, de három hetesen már a nagyikra tolod, meg inkább tápszerezed, mert kikészít a szoptatás.
válasza:Nem olvastam el a kommenteket, de hogy megtudd mi fog tortenni a gyerekvallalas utan Veled es a parkapcsolatoddal hadd mondjam el az en peldamat:
En ugyanigy voltam. Nagy allatbaratok reven orokbefogadtunk egy kutyat. Legnagyobb meglepetesemre el sem tudnam kepzelni nelkule az eletemet, soooot. Mar az a fura ha nincs ott... annyira megszoktam- ha ilyen nyakatekert-groteszk modon is, hogy valakinek az "anyukaja" vagyok (hiszen ez az eloleny az en es a baratom nevelesetol, egzisztenciajatol fugg szinten es az allatorvosnal stb helyen is ott lehet hagyni kisebb-nagyobb osszegeket), hogy mar siman el tudom kepzelni azt is, hogy gyerekem legyen, SOT: szeretnem. 5 evvel ezelott, ha barki megkerdezte Tolunk, hogy na es a gyerek mikor jon? Azt mondtuk, hogy lehetoleg soha...
Tudom, hogy a kutya es a gyerek nem egyenlo, mielott meg barki is felreertene. :)
válasza: válasza: válasza:Ugyanilyen vagyok, de nekem ráadásul a párom is. Ugyanezek az aggodalmak gyötörnek minket is, de ha soha nem lehet gyerekünk nagyon szomorúak lennénk. Jelenleg egy porcikám sem kívánja az egészet, de ha a nődoki azt mondaná, hogy soha nem lehet összetörnék. Ebből a fájdalomból tudom, hogy egyszer mindenképpen szeretnék anya lenni, csak most nincs itt az ideje.
Fogalmam sincs, hogy fogom kibírni az alone time hiányát. Nem is indulok el ezen a gondolati ösvényen, mert tuti bepánikolnék. Ilyenkor a szüleimre gondolok, valahogy ők is felneveltek mindhármónkat anélkül, hogy ebben megzakkantak volna. Most úgy vagyok vele, hogy elfogadom a természet rendjét, hogy egy ideig a gyerek az első, de majd szép lassan visszaveszem az irányítást az életem fölött. Nem lesz körbeugrálva a gyerek, korán megtanulja, hogy nem ő a világ közepe. Szerencsére a párom ugyanígy gondolja, ő sem akarja feláldozni magát a szülőség oltárán, és tudom, hogy rám is vigyázni fog, nem fogja hagyni, hogy az anyaság felőröljön. Magamban nem mindig bízok, de a páromban igen, ezért már nem félek annyira ettől az egésztől, mint régebben.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!