ÚJ ÉLET? Na de hogyan? (Story time)

Sziasztok!

Egy 18 éves vidéki fiú vagyok aki most érettségizett le és teljesen elégedetlen a jelenlegi életével. A legnagyobb problémám az önbizalomhiány, ami leginkább annak tudható be, hogy fiatalabbnak nézek ki a koromnál éppen ezért a szociális kapcsolatok terén soha nem jeleskedtem, az emberek egész egyszerűen nem vesznek komolyan bármit is csinálok, mondok. Ennek tudható be legfőképpen az önbizalomhiány (leginkább a párkapcsolattal,nőkkel kapcsolatos önbizalomhiány). És ebből már csak következett, hogy az osztályomat utálom mert a legtöbb ilyen szerencsétlen önigazolás céljából átgázol másokon, rajtam is (ez egy elég általános jelenség éppen ezért nem is adnék neki túl nagy jelentőséget, ezeknek a szerencsétleneknek több bajuk van mint nekem bármikor is lesz :D). Ez is közrejátszott az önbizalomhiányomban, de itt nem ez a probléma, ezen már túlléptem, véget ért a gimi.

Az igazi probléma tehát adott: egy 15-16 évesnek kinéző (majdnem) 19 éves csávó aki önbizalom hiányos. Éppen ezért elhatároztam, hogy új életet kezdek! Felköltözök Budapestre, 19 évet leéltem itt az isten háta mögött, elég volt! Gyökeres változásra van szükségem ezt tudom, új környezetre, új emberekre. Újra fel kell építenem saját magamat, az elejéről, építőkockáról építőkockára. Egy jó szociális érzékkel rendelkező embert szeretnék magamból faragni, ami azért tudom, hogy sikerülni fog mert megvan bennem ez a tulajdonság, csak gyenge, nem kifejlett. Adott jelenleg számomra egy remek kezdeti lehetőség méghozzá a Sziget Fesztiválon. Utána pedig albérletbe fogok költözni és dolgozni fogok (mivel csúsztatok egy évet az egyetem előtt). Állást is olyat fogok keresni amely segít ebben: Éjszakai szórakozóhely, bárok, discok stb. Azért ilyen állást mert itt elég sok emberrel (mégfontosabb hogy nővel) tudnék megismerkedni.

Ebben kérném a segítségeteket, tanácsaitokat, tapasztalatokat: az önbizalom növelésben, a tudatos jellemfejlesztésben, Budapestről és annak lehetőségeiről (ne adj isten munka vagy albérlet tippek), a Sziget Fesztiválról.

Tudom, hogy ez nem egy nagy világrengető probléma, sőt igazából mindenki megküzd ezzel a tinédzser kora végén, de mégis számomra úgy gondolom kicsit jobban fájó.

Nem kell vigasztalni, sajnálkozni, nem vagyok depressziós és ez nem egy segélykiáltás. Alapjáraton egy elég vidám és értelmes embernek tartom magam, tudom jól, hogy meg fogom oldani a problémámat így vagy úgy, de azért idősebbek segítségével könnyebb és hatásosabb. Ezért is írtam ide ebbe a topicba. :)

Köszönöm hogy elolvastátok! :)