Az milyen ember aki egy idegennel (interneten) mély érzelmes beszélgetést folytat?

Szerintem részben magányos.

Illetve vannak kapcsolatok, emberek amiben/akiknek nem lehet mindent elmondani, mert megy a hiszti, féltékenykes. (Azt már nem értem mi a jó, az ilyen kapcsolatokban.)

Néha egy idegennek könnyebb kiöntenie az embernek a lelkét.

Főleg, ha tudja, hogy az életben nem fognak találkozni.

Ha feleség mellett, akkor azt szánalmasnak tartom, mert miért nem a feleségével beszéli meg a dolgokat?

De mondjuk azt is megkérdezném, hogy miért nem a közelben keres magának haverokat?

Ha nincs párja az illetőnek:

akkor pedig kapcsolatteremtés szempontjából, hisz a net is egy lehetőség az ismerkedésre. Természetesen jó, ha figyel arra az ember, hogy ne legyen azonnal nyitott könyv és ne adja ki olyan hirtelen saját magát, mert sose tudni, hogy milyen ember ül a gép másik végén.

Én a neten ismertem meg a páromat, 4 éve együtt vagyunk. Ugyan még távkapcsiban, de még idén összeköltözünk.

Én szeretek írásban beszélgetni, néha nagyon jólesik kiírni a dolgokat, és hát egy idegennél, ha nem tud beazonosítani, nem tét. Nem mondom, hogy mindig mindenkinek rinyálni kell, de át tudom érezni annak a helyzetét, aki az interneten lelkizik.

Ha párkapcsolatban csinálja, az azért valahol szomorú viszont. Főleg ha rendszeres. Oké, nem vevő mindig minden témara a párunk, de azért csak neki mondjuk el, hogy mi nyomja a kicsi szívünket. Ez, amit írsz, társas magányra utal.

én pont így vagyok most.

egy nős férfival beszélgetek, nagyon messze vagyunk egymástól, nem lesz találka, de kicsit olyan mintha távkapcsolat lenne, napi szinten írogatunk,sokmindent meg tudunk beszélni, jó vele beszélgetni.