Olyan férfiak tanácsát várom, akik kijutottak a barátzónából. Mit változtattatok a viselkedéseteken, miután a lány azt mondta, hogy "legyünk csak barátok", ami miatt mégis elkezdett férfiként tekinteni rátok?

De, ennek a barátzónás szarságnak épp ez a lényege. Ez egy ilyen kitalált marhaság, amivel lehet a lányokat hibáztatni, mert nem jönnek össze minden jött-menttel.

Ha egy lány egyértelműen kijelenti, hogy nem akar tőled párkapcsolatot, de szívesen lenne a barátod, az nem azt jelenti, hogy nem férfiként tekint rád, hanem mondjuk pöttyös labda ként. Egyszerűen azt jelenti, hogy nem akar párkapcsolatot veled. Ilyen piszkosul egyszerű.

Viszont neked nem kötelező barátkozni vele, ha egyébként csak megfarkalni akartad. Nyugodtan mondhatod, hogy akkor köszönöm, örülök, hogy ismertük egymást.

Nőként is írhatok? Hátha segít a problémán.

Az egyik haverra sokáig nem tudtam, illetve nem is akartam másképp gondolni. Szépen, fokozatosan alakultak a dolgok.

A legjobb barátnőm bátyja, ezért volt "tabu" számomra, és sokáig a korkülönbség is zavart. (14 voltam, mikor megismertem, ő akkor volt 22.)

Először észrevettem, hogy ő már nem a húga barátnőjét látja bennem. Nagyon sokat beszélgettünk egymással, nagyon egy hullámhosszon voltunk. Egy idő után észrevettem, hogy az ő társasága jobban érdekel, mint a barátnőmé.

Aztán elkezdett finoman, óvatosan nyomulni. Egy-két sikamlósabb poén, egy kis flört.

Egyszer mondtam, hogy megyek fel Pestre vásárolni, ő pedig rávágta, hogy egyedül ne menjek, elkísér szívesen. Út közben végig gavallérként viselkedett: ajtó nyitás, előreengedés, meghívott egy üdítőre, "testőrködött" a metrón. Vagyis valóban férfiasan viselkedett mellettem, és teljesen nőként bánt velem.

Aztán vásárlás után elmentünk tekeregni. Sétáltunk a várban, szép idő is volt, és valahogy kezdett olyan romantikus hangulata lenni a dolognak, mint egy igazi randinak. :) Aztán már meg se lepődtem, mikor egyszer csak belenézett a szemembe, és megcsókolt. De úgy igazán, ahogy egy férfinak azt kell. Onnantól már nem tudtam rá csak haverként gondolni.

Mikor ilyeneket olvasok, mint a kérdés, vagy az 1-es válaszoló esküszöm sírni van kedvem. És akkor csodálkoznak az emberek, hogy mennyi szar párkapcsolat van.

Mondjuk én sose értettem, hogy hogy lehet összejönni egy vadidegennel. Én minden páromat (három volt a férjemmel együtt), már évek óta ismertem, mikor összejöttünk. Barátok voltunk, ismertük egymást. Barátságban is váltunk el a két exemmel.

Mások meg fél év ismertség után gyereket szülnek vadidegeneknek, közben majd megfojtják egymást, mert a dugáson kívül semmi közös nincs bennük...

1-es válaszoló is, ha összejönne bármelyik lánnyal akikről írt, biztos csupa boldogság és sírig tartó szerelem lenne.