Vannak még olyan fiúk akik leszólitják a lányokat?

Én főleg tömegközlekedésen szoktam ilyet csinálni. Egyszerűen beszélgetni kezdek, nem nagy dolog a számon pár többnyire értelmes mondatot kiejteni. Az ilyen helyzetekben nem nagyon bunkóznak, buliban hamarabb. Felőlem lehet bunkó, nem engem minősít. Olyankor elkönyvelem egy utolsó senkinek és kész.

Viszont inkább csak szórakozás, időtöltés céljából kezdek így beszélgetni. Ennek az az oka, hogy nem nagyon botlok független lányokba és így inkább nem is csajozós szándékkal kezdek beszélgetni. Balszerencse vagy csak pont kapcsolatban levőket találok nem tudom, de minimális kivétellel mindnek barátja szokott lenni akikkel beszélgetni kezdek. Ez onnan szokott kiderülni, hogy mondanak egy mondatot, hogy a "párommal a múltkor akárhol voltam" vagy rákeresek Facebookon, ha megtudom a nevét és látom a képeken, hogy foglalt.

Szóval ez a leszólítós ismerkedős dolog nagyon lutri. Ésszerűbb olyan lányoknál próbálkozni akikel egy társaságba keveredik az ember és előre megtudja, hogy van-e valakije.

#4,

én is hasonlóan vagyok.

Úgy két hete a metrón ült két süldő leényka ketten együtt se voltak 33 évesek, és mindketten maszkot viseltek, cicafejeset. Irtó helyesek voltak, csöndben beszélgettek, valami buliba igyekezhettek. Szembe leültem, elővettem a telefonomat, és megkérdeztem, hogy csinálhatok-e róluk képet. Boldogan felderültek, fülig vigyorogtak, mutatták a V-t a kezükkel. Megköszöntem, megmutattam nekik a képet, de nem akartam zaklatni őket. Csönd lett. De az egész kocsiban. Új metró volt, halk járású. Kicsit körülnéztem, mindenütt kamasz fiúk álltak, és tisztán láttam rajtuk az irigységet: - Hogy miért nem nekem jutott eszembe lefotózni őket! A következőnél leszálltam, még elköszöntem a csajoktól, ők széles mosollyal köszöntek vissza. Annyira vágytak egy kis sikerre, de senki nem merte megszólítani őket, csak én. Kár, hogy nem vagyok feleannyi éves... Így megint konstatáltam, hogy nem vagyok pedofil, csak türelmetlen.

Én régen olyan voltam, de két éve kapcsolatban élek, s azóta nem. Pedig jó érzés így ismerkedni. Sokkal romantikusabb, mint hogy bemutat valaki és kész.

Ha eszembe jututt valami frappáns, ami a helyzethez passzolt, akkor azt mondtam, ha nem, akkor meg csak az igazat, hogy tetszik és meg akarom ismerni.