Lányok ti szoktatok kezdeményezni, ha tetszik nektek valaki? Ha igen, hogyan?

Igazából itt lehet vitatkozni, hogy valójában ki kezdeményez... De valójában legtöbbször MINDIG a nő dönt.

Az első lépést ugyanakkor meghagyom a férfinek, hadd érezze úri embernek magát. ( NA meg nekem onnantól, hogy nekem kéne elhívnom pl, már meg is szűnne az érdeklődésem a férfi iránt, mint férfi.)

Már akkor is ő kezdeményez sokszor, amikor ráveszed magad, hogy odamész hozzá.

Miért tán nem így van? Akkor gondolkodj el rajta, hogy miért mentél oda egy lányhoz.

Ugye hogy volt valami minimális interakció is akár?

Lehet ezeket a jeleket értelmezni nagyon is, ha meg nem megy, akkor érdemes gyakorolni. Ugyanis az olyan férfiakat nem szeretem, akik várják csak a sült galambot, és azt várják, hogy őket hódítsa meg a nő.. ez szánalmas is kicsit, és férfiatlan ( és itt most pá gyikes fiút tudom hogy vérig sértek, de ez van, nem sírni kell).

Hogy én milyen jeleket adok ha tetszik valaki?

Ha tényleg tetszik, akkor valószínűleg zavarban vagyok, amikor találkozunk, az elején legalábbis még a szemébe sem merek nézni talán, inkább lesütöm a földre sokszor a szemem.- De ez csak az elején.

Aztán én is megemberelem magam, és sokszor nézek a szemébe, keresem a tekintetét.

-Amire eddig eljutok, már volt pár rá-rápillantás, utána már megy a rendes szemezés, amikor mélyen és hosszabban nézel a másik szemébe,mint a másik.

Az is jel még, hogy mosolygok, ha vele beszélek ( bár eleve mosolygós vagyok, de ugye mindig együtt kell venni a jeleket).

Keresem a társaságát: társaságban is a közelében vagyok, érdeklődő vagyok vele szemben, és érdekel a véleménye.

Nevetek a viccein,még ha amúgy sz*r is volt, már csak azért is, mert talán ő is zavarban van, na meg aranyosnak tartom. Esetleg még a véletlen megérintések jöhetnek szóba. ÉS még van 1-2 , de nem írom le mindet. :)

Aki ezekből pl nem érzi, hogy ebből lehet valami, vagy talán érdeklem, hát.. az így járt. Ha tetszem én is a másiknak, akkor ezek már eleve elég biztatások a kezdeményezésre.

Volt már egy párszor, hogy leszólítottam valakit egy egyszerű témával

21/L

12-es vagyok

Így már konkrétabb a helyzet. Nos, szerintem egy igazi nő így kezdeményez, és ezek természetesen jönnek, szóval nem kell megjátszani.. Az elhívás pedig a pasi dolga, különben is jobban szeretem ( meg szerintem a pasi is), ha úgy érzi, ő irányít, az ő ütemében haladnak a dolgok, érzi, hogy férfi. Na meg én sem ajánlkozom fel neki, meg mégiscsak érezze azt a pici küzdést, hogy igen, itt most ő hozzátett ahhoz, hogy alakuljon valami. Ez az igazi win-win szituáció, akármi akármit is mond. :)

Nálam legalábbis tényleg elveszne a dolog varázsa onnantól, ha én venném át a férfi szerepét. Meghalna az érdeklődésem, ez van.

Amit írtál a hozzászólásodban azzal meg teljesen eget értek (. Ha én is zavarba vagyok akkor ő is tegyen arról, hogy ne legyek zavarba, olyanokra gondolok, mint érdeklődjön felőlem, legyen kedves, ha valami hülyeséget csinálok akkor legyen elnéző), bár biztos, hogy ha nagyon tetszel a másiknak, az elején ő is zavarban lesz.De nekem pl kifejezetten imponál az is, ha azt látom ( főleg ha egyébként egy nagyobb szájú, magabiztos srácról van szó), hogy zavarban van a találkozásunkkor, és rám-rám pillantgat, de nem mer még hosszabban a szemembe nézni. VAn-e ennél őszintébb jele az érdeklődésnek? :)

Még a magabiztosságom is megjön, és persze, hogy bátorítom őt.

Onnan tudod, hogy kölcsönös a dolog egyébként, hogy ha az elején zavarban is vagy/vagytok, ez hamar elmúlik, mert kis idő után már simán mennek a dolgok, és fel mersz oldódni a másikkal.

Ezek tényleg ösztönös dolgok, jönnek maguktól, bártény, hogy vannak ebben gyakorlottabbak akik könnyebben kezelik, és vannak , akiknek nehezebbe megy.