Vajon mit érez az exem irántam?

A volt vőlegényemmel való szakítás az ő hibájából történt leginkább, természetesen én is hibáztam, viszont mivel nagyon szeretem, így szó szerint kikönyörögtem, hogy oldjuk meg, adjon időt nekünk, hogy helyrehozzuk. Azt mondta jó, tehát találkozunk, ha elhívom (nagyon ritkán ő is kezdeményezi a találkozót), beszélünk minden nap, igaz nem sokat, de beszélünk, ez kölcsönös, ő is ír nekem, igaz, én többet neki. Amikor találkozunk, akkor programokat csinálunk, fagyizunk, vagy elmegyünk valahova pár órára, beszélgetünk, lemegyek hozzá, tv-zünk. Ha véletlenül hozzáérek, nem húzódik el, ha megölelem alkalomadtán, viszonozza, ha üzenetet ír, mosolygó meg piruló fejekkel tűzdeli. A haverja illetve az ő barátnője nem tudják, hogy nem vagyunk együtt, úgy beszél rólunk (elvileg) mintha együtt lennénk mindig (ha kérdezik mennyi ideje vagyunk együtt, elmondja stb). Munkahelyén szoktak kapni havonta csomagot, szólt, hogy mindenképp menjek le, mert szeretne belőle adni. Amikor szerveztem közös programot, azt mondta, hogy ezt ismételjük meg. Kedvesen mosolyog, kedvesen beszél, ha találkozunk. Amikor szakítottunk, azt mondta, nem akar semmit, elvan magának, de utána mégis belement abba, hogy hozzuk helyre. Ezt a helyrehozást úgy értem, hogy most jelenleg mint ismerősök, jó barátok vagyunk, nem mint egy pár, tehát természetes, hogy nem nyúlunk egymáshoz, azzal csak befolyásolnánk az eredeti érzéseket. Viszont így abszolút nem tudom, hogy mit érez irántam. Gondolom ha annyira nem akart volna semmit, akkor nem megy bele mégis a megoldásba. Konkrétan kijelentettem, hogy barátok nem lehetünk, vagy együtt, vagy sehogy. Tehát nem nézhet rám úgy, mint barátra, nem veheti magától értetődőnek, hogy barátok vagyunk. Az ölelést is, amikor megkérdeztem, mosolyogva mondott igent. Annyira furcsa így. Hiányzik nagyon, hogy úgy legyünk, mint régen, de félek, hogy ezzel hogy hozzá sem érünk a másikhoz még csak kicsit sem, ezzel tényleg barátságba fog átmenni a dolog, és én azt nem akarom. Nem azért ölök energiákat bele, hogy ő barátként nézzen rám, és az érzést fent akarom tartani, ha van még irántam neki olyan. Szükségem lenne kívülállók véleményére, hogy szerintetek ez részéről szerelem, vagyis érzéseket táplál-e, bármilyeneket, ami reményt adhat, hogy igen, jól csinálom, amit csinálok vagy ne is reménykedjek? Ismétlem önmagam, tudja, hogy barátkozásra nem vagyok hajlandó, mindezt azért csinálom, mert szeretném megoldani. Szóval szerintetek érez bármit is irántam? Esetleg merjek többet kezdeményezni, hozzáérni, vagy ezzel csak rosszat teszek? Mit tehetnék még, amivel felébreszthetném benne az érzéseket, hogy rájöjjön, hogy nem semmiért jegyzett el annó? Normális válaszokat szeretnék, az nem érdekel, hogy hagyjam, mert rengetegszer átrágtam már magam ezen, és oda jutottam, hogy csinálom, csupán akkor hagyom abba, ha végképp elutasító velem szemben, de mint leírtam, nem az. Mégis úgy érzem, hogy szükségem van valami tanácsra, hogy mi az, ami nyerő ilyen esetben, hátha ti már jártatok hasonló cipőben. Tehát összefoglalva szívesen veszek minden olyan választ, amiben megfejtést talál a válaszoló arra, hogy nála ezek milyen érzések irántam, illetve olyanra, amiben ötleteket adtok, mi az, amivel újra belém szerethet. Olyan válasz nem érdekel, hogy vetkőzzek le előtte, meg másszak rá, meg mittudomén. Lélekre és szívre akarok hatni. Köszönöm :)