Mit csinál egy meleg férfi, ha észreveszi hogy egy csajnak tetszik, hajt rá egy csajszi?

Te se vagy normális, de sebaj az ilyen meg is érdemli hogy szívjon...

Én meg Pocahontasba vagyok szerelmes de a fenének nem akar kiugrani a TV-ből.

Biztos hogy b.uzi?:D

próbáld meg meggyógyítani! hazafias kötelességed!:D

Nem nézném hülyének, idiótának, a szerelem egy biológiai reakció, ha én beleszerethetek egy heteró pasiba, akkor egy csaj is belém szerethet. Nem lenne semleges, de nem is örülnék neki, mert ugye a dologban kódolva van a csalódás, és nem szívesen okozok csalódást másoknak.

Hogy mit tennék? Próbálnék minél távolabb kerülni tőle. Ha haverok, barátok lennénk, akkor bizony megszakítanám vele a kapcsolatot, mégpedig az ő érdekében. Ugyanis ezt a helyzetet megtapasztaltam a másik oldalról: belezúgtam egy heteró barátomba. Én levontam a megfelelő következtetést, és azt javasoltam neki, hogy ne találkozzunk többet, hogy ne eszkalálódjon a helyzet, de ő erősködött, hogy maradjunk barátok. Rá hallgattam, és keservesen megbántam. Ha rendszeresen találkozol azzal, akit szeretsz, de mégsem lehet a tiéd, az nagyon, nagyon nem jó érzés. Szóval, ha javasolhatok valamit, kedves kérdésfeltevő, azt javaslom, sürgősen verd ki a fejedből azt a srácot.

Nehogy azt hidd, hogy könnyebb lenne. Mi is beszéltünk erről, sokat, és kedves volt hozzám, mégis, sokáig csak egyre rosszabb volt.

A helyzet a következő. A szerelem a kezdeti időszakban alapvetően egy hormonális reakció. Tudom, kissé kiábrándító, de ez tény, hogy amikor a kiszemelt személy közelében vagyunk, akkor a testünk szerotonint termel. Amikor meg távol vagyunk tőle, akkor megszűnik ez a reakció, erre reagálunk azzal, hogy hiányzik, meg fáj. Te nem arra vágysz, hogy beszéljetek, meg kedves legyen hozzád, hanem hogy együtt legyetek, minél többet. Nálam pont ugyanez volt, mindegy volt, hogy a kettőnk ügyéről beszélgettünk, vagy söröztünk, filmet néztünk, bárakármi, ugyanúgy reagáltam: amikor együtt voltunk, akkor jól éreztem magam, amikor nem, akkor meg fájt. Ezért igyekeztem minél többet vele lenni, de aztán persze neki is voltak haverjai, barátnője, munkája, és egyre kevesebb idő jutott egymásra, amit megint csak nagyon megszenvedtem. Ha még a kezdetek kezdetén felégetjük a hidakat, valószínűleg sokkal hamarabb beletörődtem volna, hogy sosem lehet az enyém, és továbbléptem volna. Ezért javaslom most, hogy legyél okosabb, mint én (meg úgy látszik, a srác is így gondolja), és keress valaki mást, aki viszonozza az érzelmeidet.